One Shot ~ Emléked szívemben örökké megmarad

Shannon szemszöge

2008. június 12.

El sem tudom mondani, mióta várok erre a napra! Vége az iskolának és előttem az egész nyár, vagyis előttünk Liammel. Nem rég jöttünk össze, de már most minden időmet vele szeretném tölteni, mintha megtaláltam volna az igazit, de tudom ez még csak az első szerelem, bármikor vége lehet, de nem szabad ilyenekre gondolni! Elvégre ha a mottóm szerint akarok élni akkor semmi más sem számít csak a pillanat, amiben most benne vagy. Az én pillanatom szerint éppen Liam ölében ülök és azon gondolkozom, hogy miért pont Ő az a srác, akibe beleszerettem? Rajta kívül rengeteg fiú van a világon elég ha csak Wolverhamptonban gondolkozok. Méterenként helyesebbnél, helyesebb srácokba botlok erre megismertem Őt, aki nem éppen az én társaságomba való, jobban szólva teljesen más társasági csoportban helyezkedünk el, engem mindenki ismer és mindenkivel jóban is próbálok lenni, Liammel ellentétben, aki az ideje nagy részét egy lánnyal tölti, akit egyetlen barátjának mondd és édesapjával, akit az örök támaszaként ismertet mindig. Sose gondoltam volna, hogy bele szerethetek, de most minden megváltozott.

- Min gondolkozol?- töri meg Liam hangja a fagyasztó csendet, mely ezidáig kísértett minket. Élvezettel tölt el mély hangszíne, hogy nem lehet Őt nem imádni?

- Kettőnkön, de úgyis tudod az elméletem.- mosolygok rá tiszta szívemből.- Szóval a bálon összeöltözünk, amilyen színű lesz a ruhám olyan lesz a nyakkendőd.

- Hát az az igazság, hogy fél éve megígértem Bo- nak, hogy vele megyek ha nem lesz barátja és nem tudom lesz- e valaki neki egy hét alatt, maximum beállítom mellé a szomszéd kölyköt.- fagy le a mosoly arcáról, mikor eszébe ötlik a felismerés. Negédesen vigyorgok egyet, de aztán rájövök erre semmi szükség, mert nem tudom titkolni nem tetszésem. A féltékenység teljes egészében ellepi a testem. Mi olyan különleges abban a lányban, hogy Liam ennyire bírja? Sőt inkább szereti, talán még jobban, mint engem. 

- Tudod mit? Akkor menj vele! El leszek én egyedül is.- mondom szomorú hangszínben és felállok a szorosan tartó Liam öléből. Az ajtó felé indulok, amit becsapok magam után ezzel ott hagyva egyedül barátomat a szobájában. Komolyan fontosabb Neki egy olyasvalaki, mint Bo, így csak másodlagos lehetek az Ő életében. Nem tudom, mivel érdemeltem ezt ki, amikor csakis miatta véget vetettem a legjobb barátságaim tömkelegének, hogy Vele lehessek és sose hagyjam el Őt, erre egy héttel a bál előtt képes lemondani, hogy mással megy! Mire képes az a lány, amire én nem? Félő sosem fogom megérteni. De miként tarthatja azt Liam számon, hogy ott hagytam Őt egyedül? Talán szakításnak, de jobbik esetben csak egy kis összetűzésnek, ami pár napon belül megoldódik. A második variációmban reménykedek, de ezt sosem lehet tudni. Tudom vissza kellene mennem, hátra kellene néznem a fiú háza felé és áttörve a gátakat az ölébe ugrani, bocsánatot kérni a kirohanásom miatt, de mégsem teszem. Csak sétálok előre, amerre az út visz. Wolverhampton olyan részeit fedezem fel, ahol még sosem jártam, még kocsival sem átjáróban. Vajon eltévedtem volna, mert már azt sem tudom, hogy merről jöttem az is száz. Haza kellene mennem, mert a nap kezd lemenni az égről és nem ajánlott sötétedés után védetlenül egy idegen város részben kószálni. A telefonomért kutatok a zsebemben, de nem találom. Elhagytam volna? Az lehetetlen, általában úgy figyelek a kis készülékre, mintha az életem függne tőle, tele van számomra fontos képekkel, a teendőim tömkelegével és természetesen a számomra minden fontos ember telefonszámával. Egy percig sem habozok a legközelebbi telefonfülke után kutatok, amit pár perc keresgélés után meg is találok. Tárcsázom a legelső eszembe jutó számot. Kicsöng. Egyszer. Kétszer. Háromszor. Négyszer. Majd végre felveszi az illető.

- Szia Liam, én vagyok az Shannon és azaz igazság, hogy eltévedtem és fogalmam sincs hol vagyok a saját telefonomat sem találom.- mondom alig hallhatóan, a könnyeimmel küszködve a kagylóba, miközben erősen szorítom le a szemem, véletlenül se nyíljon ki ezzel előzve meg a könnyzáport. 

- Úristen... de mégis hol vagy? Utca nevet nem tudsz mondani?- kérdezi kétségbeesetten, mire hümmögök egyet. Az utca túloldalára nézek, ahova apró betűkkel ki van írva a tartózkodásom helye. Hunyorogva elolvasom a táblán lévő feliratot és lediktálom a címet a barátomnak.

- A Rose Street- en vagyok. Tudod merre van?- hangomból kihallatszik az aggodalom még így is. 

- Nem, de megtalálom. Apa tuti elfuvaroz.- mondja izgatottan, majd lecsapja a kagylót. Kilépek a telefonfülkéből és a szemben lévő padra rogyok le, persze miután jó alaposan letöröltem a rajta lévő koszt. Egy percig sem próbálkozom az üléssel inkább egyből szétterpeszkedek rajta, mint ahogy a hajléktalanoknak szokás, de nem foglalkozom azzal mit mond az a két- három lélek, aki arra téved. A normális emberek, akiknek adnék a véleményükre már biztosan a lefekvéshez készülődnek vagy a nyári szünetre tekintettel buliznak valamelyik közeli szórakozóhelyen. Nekem is úgy kellene vagy Liammel lenni és az évkönyvből válogatni pár pasit, akinek lepasszolhatjuk Bo- t a bál idejére és talán tovább is. A hátam fájni kezd a padtól, így felülök, amikor hirtelen egy kocsi lámpája vakítja el a szemem, nem látok semmit mindössze két erős kar szorítását érzem a derekamon. A karok gazdája néhány apró puszival borítja el az arcom.

- Annyira jó, hogy megkerültél. Ilyet többé ne csinálj!- suttogja Liam a fülembe, hogy csak én halljam. Elmosolyodok azon mennyire aggódik értem, talán mégis többet jelentek neki, mint Deborah, kár féltékenynek lennem egy barátra. 

- Nem csinálok, becsszó.- suttogom ajkaiba, minek következtében csókban forrunk össze, mit sem törődve Liam apukájával, aki mintha a dudán feküdne és várna, hogy szálljunk befelé a kocsiba, annak érdekében, hogy minél hamarabb otthon legyünk. De az Isten szerelmére ez a nyári szünet kezdete, örülnünk kellene annak, hogy ilyen késői órákban egymás karjaiban lehetünk!

Íme a két részes One Shot első része, ami nagyon rövidre sikeredett! Jövő héten az official történet fog folytatódni, de azért remélem ide is kapok egy- két komit pipával megfűszerezve:)

Köszönöm az előző részhez érkezett 14 pipát és 4 kommentárt a lányoktól:3 

Puszil titeket, Destiny.:)

kapitel 4 ~ Deborah Sebert azt szeretném kérdezni...

Harry szemszöge

Nem voltam részeg előző éjjel, de mégis másnaposan keltem hatalmas fejfájással fűszerezve. Az ágyon felülve a halántékom kezdtem el dörzsölgetni, majd a szokásos mozdulattal igazítottam meg a még szokásosnál is kócosabb hajam. Nem értettem miért történik ez talán rosszabb, mintha másnapos lennék. Nem volt túl jó előérzetem, de ennek ellenére mosolyogtam, mert olyasvalakivel töltöttem az előző estét, akire már nagyon régen várok, azóta, amióta megismertem az X- Factorban, habár akkor mégnem gondoltam olyan komolyan, mint most. Ugyan Liam és Chrissy is boldogította a társaságunkat és a későbbiekben a Bieber gyerek is befutott, de ez sem tudja elrontani a kedvem, mert ha Ő barátilag is gondolja, de vele lehettem. Mondjuk nem voltam túl boldog, mikor Justin félre hívta, de szerencsémre nem történt semmi említésre méltó. Bo nem hiszem, hogy érdeklődne iránta.

Nem bírtam tovább az ágyon feküdni és csak kibámulni a fejemből, mialatt pár kusza gondolat szórakoztat. Szinte majd' hogy nem legurultam a lépcsőn, de hirtelen megjelent Louis és megfogott, mint egy hős, akire mindig is vártál.

- Kicsit sok volt az alkohol bevitel tegnap este, nem gondolod? Jobban kellene vigyáznod már mondtam sokszor!- szólalt meg Boo Bear alig hallhatóan, látszott rajta, hogy alig aludt az éjjel, amit nem is csodálok hiszen, mikor haza értünk még Eleanorral hempergett, de ezt nem hangoztattam.

- Nem piáltam, nem tudom mi lehet velem, biztos csak valami influenza, majd elmúlik ha meg nem meglátogatom a közeli kórházat.- válaszoltam könnyedén, majd legjobb haveromba karolva lebaktattam a lépcsőn. A friss újságok az ajtó előtt hevertek, valószínűleg a postás dobta be őket. Nem foglalkoztam velük, de Louis annál inkább, mikor meglátta azokat szinte ellökve magától szaladt oda a pletyka lapokhoz. Tébolyogva baktattam el a konyháig, ahol bevettem egy szem fájdalom csillapítót a legerősebbik fajtából, így hát ha jobb lesz. Nem volt kedvem reggelizni, ezért ledobtam magam a kanapéra, amint megszereztem a távkapcsolót a nyálat csorgató, a nappaliban alvó Zayn-től. Mit keresett az ott? Mielőtt betudtam volna kapcsolni a készüléket Louis hangjára lettem figyelmes.

- Tegnap este nem Bo- val voltál?- kérdezte megdöbbenve, ami a hangján és az arcán is érződött.

- De vele voltam meg Leeyummal és Christinával, miért?- feleltem kérdéssel a kérdésre.

- Akkor ezt olvasd el!- utasította Tommo az egyik pletyka magazint a kezembe nyomva. Először nem mertem ránézni, de mégis erőt vettem magamon, a címlapon Bo volt a Justin kölyökkel, olyan "pozícióban" amitől hirtelenjében zaklatott lettem.

Titokzatos lánnyal találkozgat Justin Bieber és Harry Styles

Tegnap éjjel a két One Direction tag Harry Styles (18) és Liam Payne (19) ismeretlen lányokkal vacsorázott az egyik puccos, London belvárosában lévő étteremben. A fiatalok igenn jól érezhették magukat, mert végig nevették az estét. Az egy oldalakon ülő fiatalok elvesztek egymás társaságában jobb oldalon Harry és egy barna hajú szépség, míg a másikon Liam egy hercegnőnek kinéző lánnyal szórakozott főként. Ez az egész kis összejövetel egy nyilvános flört partinak is betudható.

Minden rendben alakult az este folyamán, míg a történések helyszínén hirtelen a kanadai popsztár Justin Bieber (18) is fel nem tűnt. A hangulat egy kissé megfagyott, de a srác elhívta magával a Styles mellett ülő lányt, akit kocsijához vezetett. A járgány hátsó ülésén ülve a pár csókcsatát vívott egymással, ami ugyan maximum egy percig tartott és eléggé egy oldalúnak tűnt, de ezt így nem lehet megállapítani. A későbbiekben e lány felállt és visszament az étterembe, ahol ugyanazt folytatta, amit az imént abbahagyott. Vajon egy olyasvalakivel van dolga a két fiúnak, aki mindössze játszadozik velük? Valószínűleg ez a jó válasz, mindenesetre jobb ha vigyáznak vele.

Nem voltam mérges, még csak csak nem is utáltam senkit sem a történtek miatt, mindössze fájt, hogy Bo ezt tette velem. Talán tényleg csak játszadozik mindkettőnkkel, de miért érzem megtörtnek magam, amikor valószínűleg csak barátként tekint rám. Biztosan csak félre értettem mindent, de én randira hívtam Őt! Tisztán emlékszem a kérdésemre és az Ő válaszára, mindössze annyi kikötése volt, hogy a Liam és Chrissy páros is tartson velünk. Vegyes érzelmekkel meghintve rohantam fel a lépcsőn egyenesen Bo szobájába. Félve raktam az egyik kezem az ajtó kilincsére, míg a másikban a magazint szorongattam, aminek címlapján mosolygok vissza az arra nézőkre, ha tudnák, hogy egyáltalán nem így érzek nem feltétlen visítgatnának egy beállított képtől. Óvatosan nyomtam le a kilincset és léptem át a még szunyókáló Bo küszöbét. Leültem mellé az ágyra és arrébb simítottam a haját, hogy kapjon egy kis levegőt. Miért bántam vele olyan gyengéden, amikor ezt tette velem? A történések, mint lavina zúdították el az eszem, már egyáltalán nem voltam óvatos. Felálltam az ágyról és felhúztam a redőnyét mindenféle érzés nélkül, mire Ő nagy nyöszörögve ugyan, de felült az ágyon.

- Tudod Te hány óra van?- kérdezte megvetően és beletúrt a hajába, amitől olyan ellenállhatatlanná vált számomra, de nem hagyhattam, hogy elveszítsem az eszem, ezért mielőtt újra megszólalhatott volna elé dobtam az újságot. 

- Miért? Úgy látom csak arra vagyok jó, hogy átbasszanak pont akkor, amikor úgy érzem képes vagyok odaadni magam Neked! Tisztában vagy azzal, mikor volt utoljára tisztességes barátnőm, aki nem csak szexre kellett és nem csak a média figyelmét akartam felkelteni? Azt hittem veled lehet valami olyan köztünk, ami normális, de nagyot tévedtem, olyan vagy, mint én más lányokkal!.- kezdtem higgadtan, de a végére már üvöltöttem, igen mérges voltam rá, így kimondva a dolgokat. Fájt, de nagyon. Elfordultam tőle, mielőtt akár egy kusza könnycsepp is elhagyhatta volna a szemem.

- Harry...- suttogta a lány megtörve és kétségbeesetten, talán meg is semmisülve, de nem tudott érdekelni. Erősen belerúgtam a falba ezzel elfojtva kitörni készülő könnyeimet. Az Isten szerelmére még csak együtt sem vagyunk, hogy ennyit foglalkoztasson ez a dolog! Mintha megcsaltak volna, de tudom, hogy erről még csak szó sincs. Nem pillantottam Bo-ra, érzelem mentes arccal sétáltam az ajtóhoz és nyomtam le a kilincset. 

- Remélem a forgatáson le is fekszetek egymással.- hagyta el a számat valami olyasmi, aminek fel sem kellett volna merülnie bennem. Hogy lehetek ilyen? Alig ismerem ezt a lányt, teljesen megváltozott az X- Factor óta, pedig azt sem mondanám valami nagy ismeretségnek. Teljes erőből csaptam be magam után az ajtót, aminek következtében egy kis vakolat esett a fejemre a vadi új házunkban, még hogy Louis fogja tönkretenni a birtokot! Hajam megrázva a vörös kárpitra hullott a halványsárga por, amely szinte rikított a szőnyegen. Ki szerettem volna rohanni a világból, de tudtam, hogy ez egy hatalmas, meggondolatlan hülyeség lenne, így az eszemre hallgattam. Jól tudtam, hogy ki lenne az, aki biztos segítséget nyújtana nekem, de mégsem hozzá mentem, elvégre Liam a két évvel ezelőtti Bo- ról tudna nekem adni pontos és hibátlan beszámolót. Chrissy-hez mentem, aki bizonyára jelenleg a legjobban ismeri legjobbnak tartott barátnőjét. A szobája előtt állva semmit sem haboztam. Megkopogtattam az ajtót egyszer, kétszer, háromszor, de kopogásom süket fülekre lelt. Inkább benyitottam hirtelen ötlettől vezényelve, óvatosan dugtam be a fejem az ajtón, nehogy valami olyat lássak, ami nem tartozik rám, de egy édesen szunyókáló lányon kívül, akinek fél arcát ellepték a szőke tincsei, semmit sem láttam. Csalódottan fordultam meg, hogy már senki sem tud nekem segítséget nyújtani.

- Harry, ha már így rám törtél beszélj is.- hallottam meg Christina álmosan csengő hangját. Ó, szóval csak tettette az alvást. Logikus. Biztosan nincs kedve senkihez vagy csak szimplán fáradt.

- Tegnap este Bo...- kezdtem bele a mondandómba, de nem kellett folytatnom a lány felült az ágyon és belevágott monológomba.

- Tudom mi történt, de ne aggódj nem lesz folytatása a dolognak ha van egyáltalán olyan.- nyelt egy hatalmasat ásítása közepette, majd folytatta:- Te pedig most kimész a szobából és hagysz aludni.- mutatott az ajtó felé én meg nagy mosolyra húztam a számat. Ebbe meg mi ütött? Máskor ő az első, aki fent van most meg örül ha a takaró alatt bóbiskolhat. London mindenkit összezavar. 

.::*::.

- I can be your hero baby.- énekelte Louis felvidítás képen szinte rajtam ülve, arcomat simogatva. Aki nem ismer minket biztosan melegnek nézett volna, de a velünk előknek ez már fel sem tűnt. Niall csak röhögött, Liam oda se figyelt, míg Zaynt Perrie-t boldogította valamelyik emeleti szobában. A két lány hol létéről viszont semmit sem tudtam. Elvileg kozmetikushoz mentek, de ez szerintem nem igaz, habár ezt nem tudhatom. Figyelmen kívül hagyva Louis-t, ezzel lelökve őt a földre, tápászkodtam fel a kanapéról.

- Héj!- kiáltott fel Lou, mire kérdőn meredtem rá.- Mivel érdemeltem ezt ki Harry Edward Styles? Most énekeltem, hogy a hősöd lehetek, tudod a hősöket nem szokás eltaszítani magunktól!- dramatizálta túl a dolgot, mire egy szúrós pillantást kapott válaszul.

- Nézzünk meg valami filmet.- vetette fel az ötletet Niall és mindenki elégedetten bólintott. Már csak az volt a kérdés, hogy mit. Mindannyian mást mondtunk én a már rongyosra nézett Igazából szerelmet, Niall a Barátság extrákkalt Mila Kunis vetkőzős jelenetei miatt, Liam az Álmos völgy legendáját, amihez jelenleg semmi lelkierőm nem volt, míg Louis a Ted-et, amibe vegül is belementünk én, mert ez is vígjáték és felvidíthat, Niall, mert nincs hiány Mila Kunisból és Liam is, mert nem akart vitát.

Amint beraktuk a DVD-t a lejátszóba kopogásra lettünk figyelmesek. Sorsot húzva hát a vesztes, azaz én elindultam kinyitni a bejárati ajtót, amikor megláttam ki a hívatlan vendégünk hirtelen jó kedvem lett, mert Nick Grimshaw állt a lábtörlőn.

- Mit keresel itt haver?- kérdeztem megveregetve a vállát Colgat mosollyal az arcomon.

- Gondoltam ha már nem keresel napok óta akkor majd én meglátogatlak elvégre tudod olyan nagyon messze lakok- ironizált egyet a meleg rádiós műsorvezető a ház előtt, mire végre valahára feltűnt, hogy talán be kellene engednem. Elálltam az útjából és a nappali felé intettem, ahol a többi srác már nagyban a perverz maci poénjain nevetgélt. Először úgy tűnt, hogy csatlakozunk hozzájuk, de aztán mondtam, hogy inkább menjünk valamerre, mert ehhez egyáltalán nincs kedvem. Még sem lesz vidítsuk fel Haroldot délután, inkább szomorkodjunk a búval baszott sráccal órák. Van ilyen.

- Így akarsz utcára lépni melegítőben és egy kávé foltos atlétában?- emelte fel a szemöldökét Grimmy és sajnos egyet kellett értenem vele. Úgy néztem ki, mint egy csöves, aki most mászott ki a szemetes konténerből. Fintorral az arcomon mentem fel a szobámba és öltöztem át, ha már úgyis Nick- kel töltöm a délutánomat a tőle kapott #TeamGrimmy- s pólót vettem fel a tőlem már megszokott fekete farmerral. Csak egy alapos szinte már- már kényszeres hajrázásom után voltam hajlandó lemenni a lépcsőn, aminek az alján újból megismételtem ezt, amit meleg haverom egy elégedett hümmögéssel díjazott, szóval bejövős.

- Hova menjünk?- kérdeztem már a kocsimat vezetve London belvárosa felé tartva. Elég érdekes, hogy mostanában mindig céltalanul barangolok mindenhová és egy bárban kötök ki, ahonnan általában Paul rángat haza, amennyiben értesül a dologról. Most is az első ötletem ez volt, de az anyós ülésen ülő haverom csak akkor volt hajlandó bárba menni ha az meleg bár, szóval ezt inkább kihagytam.

- Mit szólnál ahhoz ha bemennénk egy kisállat boltba?- kérdezte Nick, mire egy érdekes pillantással jutalmaztam meg.- Nyugi már Hazza, az állatok segítenek relaxálni.- állapította meg könnyedén. 

- Ennyi erővel állatkertbe is mehetnénk vagy tudok jobbat is, menjünk haza és eltöltöm a nap hátra lévő részét Louis-val. Ehhez mit szólnál?- mondtam idegesen, de Nick csak lesajnálóan nézett rám.

- Most halál komolyan beszélek, felőlem még vehetsz is ott valamit.- húzta meg a vállát, majd előre nézett.Igen. egyértelműen ha rossz kedvem van mindenkivel kihatással van, pedig azt nagyon nem szeretném, de ez óvhatatlan.

A legelső állatboltnál megálltam, de nem voltam másra hajlandó, azt hittem Grimmy csak viccel, de aztán kiderült, hogy nem, mert egyik percről a másikra már bent voltam az említett Pet Shop-ban és az egyik kiskutyával szemeztem, aki láthatóan nem bírt engem, csak úgy morgott rám! Benyúltam hozzá a ketrecbe, hogy megsimogassam vagy csak megszagoljon úgy hát ha lenyugszik, de megharapta az ujjam, ami vérezni kezdett. A seb hihetetlenül fájt, mire felpattantam a földről és elkezdtem az ujjam szorítani, mert úgy elvileg eláll a vérzés, de nem történt ehhez hasonló, olyan volt, mint előtte, biztos valami főeret talált el, de van olyan egyáltalán a mutatóujjamban? Egy bolti dekoratív eladó nő jött el mellettem, aki rögtön kiszúrta az ujjam tetején csordogáló vért.

- Uram, nem gondolja, hogy ezt le kellene fertőtleníteni?- hajolt hozzám elég közel a Pryscilla névre hallgató túl sminkelt szőkeség. Talán el sem kellett volna olvasom a nevét, ami a ruháján lévő kis cetlin, majd kiszúrta a szemem. Hátráltam egy lépést tőle, majd úgy válaszoltam:

- Ha mutatsz nekem valamit itt helyben, amivel lefertőtleníthetem szívesen megteszem.- mondtam a szokásosnál is mélyebben és idegesebben. Csak ez hiányzott, hogy egy buta cicababa még az eszét is megjátssza nekem! Mondjuk ha Bo- ról lenne szó egészen máshogy reagáltam volna. 

- Figyelj Harry, ha bejössz hátra az öltözőnkbe szívesen megcsinálom neked. Tudod itt naponta megesik az ilyen, van hátul pár elsősegély doboz, de ha tudtad, hogy nem bírnak a kutyák miért nem mentél inkább a macskákhoz, amúgy is a médiában mindig azt mondod, hogy a cicák a kedvenceid.- lépett újból közelebb hozzám a lány kaján vigyorral az arcán. Ó, szóval még rajongó is! Egyszerűen elmenekültem volna azzal sem foglalkozva, hogy elfertőződhet a harapás és Grimmy- t ott hagyom az üzletben.

Végül hátra mentem az öltözőbe Pryscillával, aki óvatosan fertőtlenítette, majd kötötte be a harapás helyét, oly' annyira óvatosan, hogy szinte félt attól, hogy még véletlenül se törjön el az ujjam. Lehet, hogy félre ismertem? Az lehetetlen, mivel ennek a befejeztével a lány a szemem láttára vette le az ingjét, ami alatt mindössze egy melltartó volt, azzal az indokkal, hogy itt mennyire de meleg van! Normál esetben ezt nem ellenezném és valószínűleg itt helyben az öltözőben letepertem volna, de ez most más volt, szívem szerint megmondtam volna neki, hogy undorító, hogy egy számára idegen pasival ezt teszi, mert hiába tudja, hogy ki is vagyok, de nem ismer a média mindent megmutat csak azt nem, aki vagyok. Megráztam a fejem és mindenféle erőlködés nélkül kibírtam, hogy ne stíröljem le a mellét, majd kimentem az öltözőből, ahol Nick- ket pillantottam meg két lánnyal beszélgetni. Az egyiket kilométerekről is simán felismertem volna. Igen, valóban Bo állt ott teljes élet nagyságban, kezében egy ketrecből kiszedett nyulat tartva, de a másik lány kiléte sem volt sokáig titok számomra, mert pár lépéssel előre lépve rögtön tudtam ki a szőke lobonc gazdája: Liam titkos, de mégse túl titkos kiszemeltje, Chrissy. Leeyum nem szeretné ha a lány tudomást szerezne gyengédebb érzelmeiről, mert akkor szerinte vége lenne a barátságuknak és négy idiótán kívül nem lesz neki senki más, főleg így, hogy Danielle- lel is vége a dolognak.

- Sziasztok.- léptem oda hozzájuk. Hangom halkabb és magasabb volt a kelleténél, megköszörültem a torkom és a Deborah névre hallgató lány felé fordultam: - Sajnálom a reggeli kirohanásom, nem volt igazam, talán ha együtt lennénk még lett is volna értelme a dolognak, de így semmi, szóval ha tetszik Justin és ő is Neked nem állok az utatokba.

- Nem értem honnan szeded ezt a baromságot, legalább ha az esetem lenne! Lehet, hogy lányok milliói megőrülnek érte, de én nem. Megcsókolt és én vissza, semmi közünk egymáshoz.- húzta meg a vállát és nyíltan beszélt még úgyis, hogy Nick és Christina árgus szemekkel bámult minket alig pár lépéssel arrébb. Egy hatalmas vigyor ült ki az arcomra és szó szerint letérdepeltem elé.

- Deborah Sebert azt szeretném kérdezni, hogy megvehetem- e Neked azt a nyulat, amit jelenleg a kezedben tartasz?- nevettem el a mondatom végét, de velem együtt a lány is, aki valószínűleg teljesen más fajta kérdésre számított, azért még nem járunk ott, hogy megkérjem a kezét, sőt még sehol sem járunk! Ez nem fair!

- A fiúk nem fognak kinyírni ha egy nyuszival állítok haza?- kérdezte aggódva, mire felálltam a földről és a port leveregettem a térdemről, úgy válaszoltam neki.

- Liam nem bánná mindent megtenne, azért hogy kibéküljetek, Louis eljátszana vele, ahogyan Niall is, Zaynt meg a fene se tudja mit tenne.- mondtam kaján vigyorral az arcomon. Átvettem a lánytól az említett kisállatot és a kasszához vittem. Ez olyan beteges, hogy egy élő lényért fizetni kell, mint az ember kereskedés állatokkal! Bo hozott még nekem egy pár dolgot, ami elengedhetetlen az állat tartáshoz, majd végül fizettem,de kizárólag az állatot, legyen egyenlőre ennyi is elég, akármennyire is szeretném Őt tartanom kell a magamról felállított képet még egy ideig. A kasszától távozva a lány lépett oda hozzám.

- Köszönöm.- mondta vigyorogva és egy apró, alig érezhető puszit nyomott az arcomra, ami enyhe pírbe borult, de amilyen gyorsan jött olyan gyorsan le is vetkőztem magamról.

- Neked bármit édes.- simítottam meg a derekát, amire ugyanúgy reagált, mint én a puszira, talán mégsem vagyok számára közömbös.- Lehet egy kívánságod.- mondtam kicsit meggondolatlanul, de tudtam Ő az, aki nem élne vissza a hírnevemmel és a pénzemmel.

- Gyere el a klipp forgatásra, hogy tudd semmi közöm Viewer- höz.- nyögte ki végül, mire én akaratlanul is felnevettem.

- Egy: a srác neve Bieber, de erről, majd Niall a későbbiekben biztosan kioktatm kettő. elmegyek, de csak mert olyan szépen kérted.- adtam be a derekam, majd mind a négyen beszálltunk a kocsiba. Természetesen az anyósülésre Bo- t ültettem, aminek következtében Grimmy bevágta a durcát, de ez sem tartott sokáig, mert az út hátralévő részében a tőle már megszokott módon poénokkal derűsítette be az utat. 

Annyira sajnálom a sok- sok késést! Megpróbálok vissza állni a keddi időpontra, ígérem!

Egyébként nem tudom észrevettétek- e, de lecseréltem Bo- t egy másik lányra, szerintem ez így sokkal jobb, ahogy most van:) A hozzá társuló kinézetet pedig természetesen Noricii-nek köszönhetem.:)

Most pedig köszönöm a 10 pipát és a 4 kommentet, illetve a 11 rendszeres olvasót! Remélem most is megajándékoztok pár pipával és kommentárral. 

Végül, de nem utolsó sorban köszönöm az eddig kapott díjakat!♥

xoxo: Destiny