kapitel 8 ~ biztonságiak!

Bo szemszög

Azt sem tudom mennyi ideig ültem a repülőgépen, de az út végére már Niall is bealudt szóval az olyan utolsó egy órában csak ültem és bámultam ki a fejemből. Még ez lett volna a legkevesebb gond, de olyannyira elültem a fenekem, hogy egész nap furcsán sétáltam, egyszerűen nem tudtam egyenesen menni. Más is így van ezzel vagy csak én vagyok allergiás a repülő utakra? Jó tulajdonság, mi? Eddig akárhányszor ültem gépen vagy rosszul lettem vagy nem bírtam kinézni az ablakon, így végig rettegtem az utazást. Most meg ez, csoda, hogy túl éltem a napot mindenféle egyéb sérülés nélkül. Még a végén haza sem tudtam volna jönni.
- Bo, Chrissy, Harry mi a tervetek mára? - kérdezte Louis a reptéren. Arcáról aggodalom tükröződött. Vagy tervez valamit vagy csak a repülő út hatása alatt volt akárcsak én. Válaszolni akartam neki, de még azt sem tudtam mi a fenének jöttem Los Angeles- be, nem még a programjaim!
- Strand, fürdés a tengerben, úszás a vízben, Zayn- t vízbe juttatni és strandolni. Vagy azt mondtam már? Tényleg csak strandolni szeretnék egész nap. Egy egész part szakaszt lefoglaltak nekünk, hogy pihenhessünk a mai nap.- gondolkozott el Harry a napi beosztásán, ami őszinte mosolyra késztetett. Csak a tenger miatt voltunk az angyalok városában. - Mit szeretnél Tomlinson mit tegyünk?
- Az a helyzet, hogy este Leah- nak koncertje lesz itt L. A.- ben és el szeretnék menni, de ciki lenne a múltkori után egyedül. Haver, te tudod, hogy lekoptatott. Azt mondta Ő nem Eleanor pótlék pedig nem is arra kell.- hadarta el egy szuszra az újonnan szingli srác a történteket pedig nem is kérdeztük. Egyből rájöttem a megfejtésre: a mi Tommonk újból szerelmes és valószínűleg egy gyönyörű énekesnőbe. Nem mondtunk semmit a rövidke monológjára mindössze mosolyogva belementünk a tervébe. Így alakult, hogy este valami Leah koncertre mentünk négyesben: én, Harry, Louis és Chrissy. Ha tehettem volna a Göndörkével töltöm az egész napot kettesben és nem törődöm senkivel, de sajnos ez nem nagyon jött be, mivel a többiek is Los Angeles- ben tartózkodtak. Talán ez még a kisebb gond lett volna, de nem állt szándékomban elhanyagolni az újonnan ritkán látott öcsém. Jelenleg Byron az első számomra és ezen senki sem változtathat.
Tényleg egész idő alatt a strandon ültünk! A nap nagy részében szegény Zaynt próbáltuk becsalogatni a vízbe több- kevesebb sikerrel és ebből is inkább az utóbbi. Csak azt nem értem miért fél annyira. Viszont egy idő után meguntuk a banda rossz fiúját kergetni, így a fiúk seperc alatt találtak jobb szórakozást: Bo- t és Chrissy- t belevágni a vízbe. Ez eddig még oké, de hogy versenyszerűen csinálták! Az nyer, akinek az áldozata több vízet szorít ki azaz nagyobbat csobban. Ezt a versenyt Louis nyerte meg, aki egyfolytában Christinát dobálta. Igen, Harry engem megvédett. Nem engedte, hogy mások ártsanak nekem. Mindössze önmagának és Byronnak adott engedélyt, de Ők aztán nem kíméltek! Még mindig salyog az egész testem a csobbanásoktól. De akkor mit érezhet Chrissy, aki célpont volt a többi fiú számára? Éppen, hogy kijött a vízből már ment is vissza. Nagyon élvezte a dolgot mondhatom. Szegény. Egyszer még Zayn is bemerészkedett a tengerbe, hogy ''kipróbálja'' a szőkeséget. Fárasztó nap volt az is száz.
Louis miatt átrakadtuk a repülő jegyeket másnap reggelre, amit egyáltalán nem bántam: minél később kell gépre ülnöm annál jobb. Meg aztán talán még a fájdalmaim is elmúlnak reggelre. Habár ezt erősen kétlem.
Este hat felé Louis annyira be volt pörögve, mint még soha! Pedig ő aztán hiperaktív ember. Úgy ugrándozott jobbra- balra, hogy külső szemlélőként is beleszédültem. Részben izgult a Leah- val való találkozástól, de a dominásabb része inkább boldog volt. Még nem ismertem azt a lányt viszont Tommo viselkedéséből kiindulva különleges lehet.
- Brit a csaj? - kérdeztem Harry- től, miután felöltöztem a koncertre.
- Igen. A múltkor Nick Grimshaw- val forgattunk egy rapp videót és akkor ismertük meg. Szerintem semmi extra nincs benne, csak nagyon kedves és Louis- nak ez tetszett. Randiztak is egyszer, de Leah úgy gondolja, hogy Ő csak Eleanor pótlék, pedig nem az. A mi cicafiúnk teljesen belezúgott és azóta csak róla beszél. Vagyis többnyire sóvárog utána eredménytelenül.- magyarázta el nekem Hazza az egész sztorit a saját lassú stílusában. Hangja a szokásosnál is mélyebbnek festett, ami feletébb vonzóvá tette számomra.
- Ma este csak helyre jönnek a dolgaik. Szurkolok Louis- nak, azt szeretném ha boldog lenne.- mondtam teljesen őszintén és megbánóan. Beletudtam élni magam Lou helyzetébe elvégre én is belezúgtam valakibe annyi különbséggel, hogy a mi helyzetünk sokkal másabb.
- Most komolyan róluk akarsz beszélni? Pár perc és körülöttük forog majd az egész világ.- amint kiejtette a száján ezeket a szavakat ledöntött a Byronnal közös hotel szobánk franciaágyára és a nyakam kezdte el csókolgatni, miközben egyik kezével a felsőm alá nyúlt és az oldalam simogatta. Jó érzés fogott el, de mégis féltem. Mi van ha le akar fektetni és már keresi is a következő prédát, mint eddig mindig? Óvatosan eltoltam magamtól és egyenesen a szemébe néztem. Meg sem kellett szólalnom tudta mit szeretnék. - Igazad van. Induljunk, mielőtt Louis hiszti rohamot kap, mert elkésünk.- ezzel felhúzott az ágyról és levezetett a hotel halljába, ahol már Louis és Chrissy vártak minket.
- Tudjátok ti mennyi az idő?- mutatott idegesen Tommo a karórájára és szinte még le sem értünk, de már rohant ki a szállodából karöltve a szőke szépséggel, aki már majdnem segítségért ordítozott. Rémisztő, amit ez a fiú leművelt. Olyan gyorsan ment és ezáltal mi is, hogy seperc alatt odaértünk a koncertre. Egy gyönyörű, szőke hajú és feletébb csinos lány állt a színpadon. Rögtön előre furakodtunk, de csak annyira, hogy Leah észre ne vegye a srácokat. - Elkéstünk. - ült le Louis lemondóan a földre.
- Te hiperpigmentált, retardált állat! Hogy a fenébe tudsz elkésni egy koncertről? - kérdezte megvetően Chrissy a saját stílusában. A szavak felét, amiket használt nem is ismertem pedig már egy jó ideje lógok ezzel a lánnyal. Lou felállt, majd leporolta a nadrágját és onnantól kezdve végig énekelte az általam még ismeretlen számokat, de mind egytől- egyig tetszett.
- Menjünk kérjünk autógrammot! - ordított fel Louis az utolsó dal végeztével és meg sem várva a válaszunkat húzott maga után. Pontosabban engem és Christinát karon ragadott, míg Harry nevetve követett minket. Kínzás ezzel a sráccal! Akkor milyen lehet ha még ennél is jobban izgul? A sorban a Doncasteri fiú előre furakodott és egyből mi lettünk az elsők. A szőke hajú lány csak ült ott helyben és fel sem nézett, mindössze az autógrammokat gyártotta.
- Szia Leah, odaírnád, hogy Louis Tomlinsonnak? - kérdezte a hős szerelmes félénken és meg is volt rá az oka. A lány a név hallatán felpillantott és végig mérte a kis társaságunkat és meg kell mondani nem túl kedvesen. Harry körülbelül másfél órával ezelőtt mintha azt említette volna, hogy kedves. Biztosan összekeverte valakivel vagy csak Louis közelsége váltotta ezt ki belőle.
- Te meg mit keresel itt? - Leah hangneme durvább volt, mint a nézése. Nem kis teljesítmény öt perc alatt.
- Téged, meg kell beszélnünk! Azóta csak te jársz a fejemben. - Tommo hangja tele volt megbánással. Kíváncsi lennék én arra mi történt azon az omniózus első randin, mert hogy nem csak annyi, mint amennyit az érintett srác megoszt velünk. Még Haznak sem mondta el a teljes igazságot pedig legjobb barátok!
- Biztonságiak! - kiáltott fel Leah és két kigyúrt fickó megragadta Louis- t és el is vitte tőlünk. Azon nyomban aggódva utána szaladtunk.
- Még ma megszerzem. - jelentette ki Tommo és el is rohant. Kikerekedett szemmel bámultan a srác után. Neki nem volt ennyi elég? Azt akarja, hogy megint meghurcolják? Ennek teljes mértékben elment az esze! Vagyis csak szerelmes.
- Akkarjuk mi azt látni? - nézett Harry rám és Chrissy- re. Én lemondóan bólintottam, semmi kedvem sincs börtönbe kerülni zaklatásért. Ebből a lányból két perc elteltével bármit kinéznék.
- Én igen. - mondta Chrissy ezzel el is tűnt. Egyenesen az elmebeteg srác után rohant erősítésként. Én biztos nem fogom kifizetni utánuk az óvadékot, esetleg a fiúk, de kinézem belőlük, hogy szívatásként csak a leányzót váltják ki. Az mekkora poén lenne! Talán még én is benne lennék, de mint mondtam csak és kizárólag talán.
Harry- vel kettesben sétáltunk vissza a hotelbe. A szobánk ajtaja előtt maga felé fordított és ajkait az enyémekre tapasztotta. Újra megcsókolt, de most sokkal gyengédebben, mint pár nappal ezelőtt és jobban is élveztem. Nyelve óvatosabban fedezte fel a szám összes zegét- zúgát. Amennyire tökéletes volt olyannyira rövid.

Sziasztok drágák!
Egy kis késéssel, de itt vagyok. Ez a rész főleg Louis központú lett, de a következő csupa Harry és Bo. De jövőhéten a fényképalbumos bejegyzés következik, amit megszavaztatok:)
Köszönöm a 25 rendszerest a pipákat és komikat. Imádlak titeket!♥

Love: Destiny.

kapitel 7 ~ Sajnálom...

Bo szemszög

Hajnali négy órakor keltem. Még sosem voltam fenn ilyen korán és remélem többször nem is lesz rá példa. Az az egészben a legnagyobb problémám, hogy én mit sem tudtam erről. Bármi van nekem elfelejtenek szólni. Ilyen volt például a ruha próba vagy hogy repülünk Los Angelesbe. De mivel az utóbbi helyre csak egy napra mentünk jó korán kellett kelnünk. Fogalmam sincs hány órás a repülő út Londontól az angyalok városáig, de nem is nagyon izgat nekem annyi a lényeg, hogy épségben megérkezzünk anélkül, hogy hirtelen a Lost című sorozat főszereplőinek éreznénk magunkat. Ha lezuhannánk a repülővel vajon kit ennénk meg a leghamarabb? Na jó ennél hülyébb kérdés még sosem fogalmazódott meg a fejemben. A válasz is túlságosan egyszerű: Niall mindannyionkat felfalna. A küzdelemmel sem érnénk túl sokat. Ezeken töprengve indultam le a lépcsőn még a pizsamámban. Leültem a konyha pulthoz, miután készítettem magamnak pirítós kenyeret reggeli gyanánt. Lassabban ettem, mint valaha. Talán hajnal négykor nem is kellett volna ennem. Elég lett volna a repülőn bekapni valamit, de most már nem számít.

- Nem láttad azt a felsőm, amin az az izé minta van valamilyen felirattal és a hátán meg az a másik izé?- rohant le Harry a lépcsőn fél pucéran. Már teljes két napja, hogy megcsókolt, de azóta nem történt semmi. Ő nem hozta fel így én sem. Lehet nem is akarta megtenni vagy csak elragadta a hév, ami a történtek után rögtön el is múlt. De akkor mi volt az a burkolt szerelmi vallomás pár hete, mielőtt Justinnal megtörtént az az omniózus csók?

- A szennyesben van.- válaszoltam a kérdésére. Fogalmam sincs honnan tudtam melyik pólójára gondolt, de ahogy egyre jobban kezdem megismerni őket a legképtelenebb dolgokra is rájövök seperc alatt. Ez kezd rémisztővé válni, de legalább Chrissy is ugyanebben a helyzetben van. Komolyan már azt hiszem, hogy pár nap és férfivá mutálódunk mind a ketten.

- Köszi, arany vagy. - szaladt oda hozzám a Göndör Ördög ezzel puszit nyomva az arcomra és már rohant is fel az emeletre a pólójáért. Mondjuk engem az sem zavart volna ha fél pucér marad egész nap. Bárki mond bármit szerintem nagyon jó teste van és még a tetkóit is imádom! Nélkülük nem is Ő lenne.

Mosolyogva ültem a piritósom felett és magamban dúdolgattam. Tudom egyáltalán nincs jó hangom, de ennek ellenére mindig élvezem az 'előadásom'. Beleharaptam a reggelimbe és újabb hangokat hallottam a lépcső felől, de ezúttal sajnos nem Harry jött, hanem Liam. Éppen hogy ránéztem egy pillanatra már fordultam is el. Mindenféle szemkontaktust kerültem vele. Ráadásul azt sem szeretném ha egykori legjobb barátom hegyi beszédet tartana nekem arról 'Mennyire de rossz, hogy haragszom rá.' Leült velem szemben és szólásra nyitotta a száját. Ezen a ponton már a félig megrágott piritós sem érdekelt a tányéromon. Felálltam és indultam fel a szobámba felöltözni illetve bepakolni pár cuccot amire szükségem lehet: headset, bikini, váltó ruha, napszemüveg, törölköző és mobiltelefon. Hirtelen más nem jutott eszembe mit kellene beraknom, de ha valamit elfelejtek sincs nagy gond elvégre Chrissy sose felejt el semmit. Még utoljára megigazítottam a hajam és szaladtam is le a többiekhez, akik már teljes harci szerelésben vártak rám.

- Mindig te vagy az utolsó. - jegyezte meg Zayn egy hatalmas ásítás közepette. A hangszíne gúnyos volt, amin egyáltalán nem csodálkoztam. Elég fárasztó lehet állandóan rám várakozni. 

- Pont te mondod? Nem mi szoktunk órákig a tükör előtt állni, hogy belőjük a hajunkat. - állt rögtön a védelmemre Harry. Átkarolta a derekam és a kocsihoz vezetett. Persze az ajtót már nem nyitotta ki előttem. Talán majd legközelebb ha eszébe jut. De az is lehet, hogy nem akarja el sietni a dolgokat. Az magyarázat lenne az elmúlt két napi hallgatásáról vagy csak megfutamodott. Már magam sem tudom mit higyjek.

- Harry beszélnünk kell! - fordultam a srác felé immáron a kocsi hátsó ülésén ülve. Szívem hevesebben vert, mint valaha. Ennek az volt az oka, hogy szemtől szemben ültem vele és éppen kioktatni készültem arról mennyire szarul esett, hogy ott hagyott és még egy aprócska szót sem szánt rám. Ez akár már a bunkó kategóriába is sorolható.

- Sajnálom. Sajnálom, hogy szinte nem is szóltam hozzád. Sajnálom, hogy kétségek közt vergődtél, mert nem tudtad mit is szeretnék pontosan. De azt sajnálom a legjobban, hogy nem vagyok elég bátor a közeledben és így mindig megfutamodom a jó pillanatokban. - hadarta el egy szuszra, amitől el kellett volna képednem, de mégsem ezt a reakciót váltotta ki belőlem. Nevettem. Olyan jó ízűen, mint még soha. Harry arca mellettem hirtelenjében eltorzult, nem tudta mire ez a jó kedv.

- Meddig tartott betanulni ezt a szöveget? - kérdeztem egy széles mosoly kíséretében.

- Lerántottad rólam a leplet. - nevette el magát és egy mosoly kíséretében folytatta. - Igazából csak a tegnap éjszakám ment rá, ami még mindig tart. - csak megráztam a fejem és kényelmesen hátradőltem az ülésen, miután bekötöttem magam. Elvégre is fő a biztonság.

A reptérig vezető út unalmasan telt. Zayn bealudt Niall válán, akiről Louis több száz képet készített és posztolta twitterre. Liam a sofőrrel konzultált az útról, aki egyben az egyik biztonsági őrük is. Christina Harry - vel beszélgetett, míg én Byronnal veszekedtem azon, hogy szerintem egy tizenöt éves srác telefonjának a memóriáját nem éppen pornó filmekkel kellene megtölteni. Az út végén a Göndörke természetesen az öcsémnek adott igazat. Szerinte ebből csak tanulhat. Ekkor felment a pumpa az agyamban és jól leordítottam mindkét srác fejét, amivel csak azt értem el, hogy szépen kiröhögtek. Ilyen az én szerencsém. Nem hiszem, hogy olyan vicces lett volna a kidülledő eret nézni a homlokomon. Habár ha jobban belegondolok rossz sem lehetett az ők szemszögükből. Valószínűleg én is nevettem volna Harry - t vagy akár Byront így látva. Így hamar elment az idő a Heathrow- ig. A reptéren én, az öcsém és Chrissy előre mentünk, míg a fiuk leálltak a rajongókkal fényképeszkedni illetve osztani pár autógrammot. Mi már rég a repülőben ültünk, mikor a srácok végre beestek rá felszállás előtt kerek egy perccel, pedig olyankor már rég bent kellett volna ülniük. Néha azért ők is kihasználják azt, hogy híresek. Habár melyik normális ember ne tenné?

- Gondolom ezt a helyet nekem tartottad fent. - huppant le mellém Liam egy mosollyal megspékelve. Szemeimet megforgattam, de ezúttal egyáltalán nem barátságosan.

- A gondolattól is irtózom, hogy ideülj. Vagy te mész el vagy én választhatsz van öt másodperced. - mondtam és elkezdtem számolni. Egykori legjobb barátom felállt és elindult a gép hátsó felébe egyenesen Louis mellé. Mindketten jól jártunk ő végig nevetheti az egész utat és én eltölthetek néhány Liam mentes órát a gondolataimra hagyatkozva. Legalábbis ezt hittem, de Niall volt olyan aranyos, hogy beüljön mellém és így ne unatkozzak. Az utat az angyalok városáig végig nevettem. Talán még jobban jártam a Szöszivel. Mindennel feltud vidítani pedig még csak nem is volt rossz kedvem, de persze ő ezt nem hitte el. Bizonygathattam neki, hogy mindössze fáradt vagyok. Mintha a falnak beszéltem volna. Legalább tényleg nem unatkoztam.

Sziasztook!
Mikor felnéztem egyszerűen elképedtem 21 rendszeres olvasó.. ahhw köszönöm szépen. Nagyon jól esik, hogy ennyien olvassák a történetem:)
Ami ebben a fejezetben elkezdődik az az egy nap 2- 3 fejezetben lesz leírva, szóval esemény dús napnak néznek elébe a főhőseink.

Destiny.

kapitel 6 ~ Byron?

Bo szemszög

Idegörlően telt az a húsz perc míg az Oxford Streetről a koncert helyszínére érkeztünk. Úgy éreztem ha nem tudom meg azon nyomban mi törtent megőrülök. Mi van ha Harryvel történt valami? Vagy bármelyik sráccal? Éreztem ahogy az ér elkezd dobogni a fülembe és egy kis idő múlva már hallottam is. A szívem pillanatról- pillanatra hevesebben vert. Aggódva figyeltem az utcán elhaladó embereket. Mindenki arcára más érzelmek ültek ki, egyszerűen öröm volt őket nézni, de ettől függetlenül nekem nem lett jobb kedvem és ahogy láttam a mellettem ülő Chrissy- nek sem. Legalább annyira aggódott akárcsak én. A taxi sofőr aggódva méregetett minket, de nem merte megkérdezni mi lelt minket és talán jobban is tette. Valószínűleg bunkó választ kapott volna tőlem, amit egyáltalán nem érdemelne meg. Chrissy reakciójába meg inkább bele sem mertem gondolni. Hosszú volt az a húsz perc míg a koncert helyszínére értünk, túlságosan is. Majd' kiestem a taxiból és fizetni is elfelejtettem így vissza kellett mennem, de ez volt a legkevesebb. Miután ezzel is végeztem szó szerint neki estem az egyik a folyosón mászkáló srácba.
- Byron?- néztem csodálkozva az öcsémre, aki egyáltalán nem lepődött meg azon, hogy lát. Miért nem szólt, hogy jön? Elintézhettem volna a szállást, jöhetett volna hozzánk vagyis a srácokhoz úgyis belemennének, főleg Liam. Ők mindig jóban voltak. Szemeim becsuktam és megráztam a fejem, így megbizonyosodva arról nem halucinálok. A hajam a légnyomás szerteszét fújta ezzel teljesen összekócolva azt.
- Föld hívja Deborah- t!- az öcsém a kezét kezdte el lengetni előttem ezzel visszazökkentve a valóságba, amiben már 2013- at írunk! Elmosolyodtam és az ölelésemmel majd hogy nem megfojtottam egyetlen testvérem, aki szinte már fulladozást színlelt és saját bevallása szerint látta lepörögni előtte az egész életét. Hogy bír túlozni!
- Látom egymásra találtatok.- jelent meg hirtelen a semmiből Niall kezében egy pohár shake- kel, amit előszeretettel szürcsölgetett. Újra eszembe jutott az sms és az arcom ismételten ijedt lett. Elengedtem Byron- t és az férfi ír kiadású Dr. Szöszihez léptem. Kérdő tekintettel néztem rá, hogy árulja már el mi a fene történt, de csak annyit értem el vele, hogy húzott egyet a shake- ből. Jól vállon ütöttem, mire megszólalt. - Amúgy azt akartam, hogy megjött az öcséd.
- Niall James Horan! Tudod hogy megijesztettél azzal az átkozott sms- sel? Már kezdtem azt hinni, hogy valaki a halálán van!- kezdtem el olyannyira ordítani, hogy tőlem zengett az egész hely. Louis, Liam, Zayn, Harry, Josh és Lou is minket nézett, az utóbbi ölében egy kislány nézelődött, aki szemmel láthatóan ijedt volt ebben a nagy hangzavarban. Elszégyeltem magam és bementem a fiúk öltözőjébe, ahova a One Direction egész legénysége követett míg Chrissy elment a tesómmal kávét venni. Legalábbis ezt mondták.
- Szóval az előbb belehallgattam a számokba és úgy gondoltam két számra vagyok hajlandó zongorázni.- tereltem a témát diplomatikusan.
- Deborah Sebert megígérted!- háborodott fel Liam és felállt a helyéről, ahol eddig ült. Teljesen ledöbbentem! Van képe ezt csinálni azok után, amit tett az utóbbi két évben? Halkan keserves nevetést hallattam, ami felettébb rémisztőre sikeredett.
- Mielőtt elmentél az X Factor castingjára emlékszel még mit igértél?- kérdeztem alig hallhatóan egyenesen egykori legjobb barátom szemébe nézve. Kis hatás szünetet azaz gondolkodási időt hagytam, de nem érkezett válasz.- Sejtettem. Azt mondta bármi történjék is engem sose felejtesz el aztán pedig...
- Megcsókoltalak.- fejezte be a mondatom Liam, amitől teljes mértékben ledöbbentem. Talán még sem felejtette el csak megpróbálta eltitkolni vagy tudjam is én miért teszi azt amit.
- Fhuu... srácok kezd nagyon feszült lenni a hangulat.- szólalt meg hirtelen Zayn, mielőtt szétszedtük volna egymást a másik sráccal. - Melyik az a két szám, amit hajlandó vagy végig kísérni zongorával?- érdeklődött téma terelés képen. Végül az orrnyergét kezdte el dörzsölgetni.
- Over again és Little things. Remélem megfelel. Meg még gondolkoztam a Truly, madly, deeply- n, de így is elég lámpa lázas leszek.- nevettem el magam. Hogy akarok így profi zongora művész lenni ha zavarba jövök ha egynél több embernek kell játszanom? Tiszta agyrém vagyok. A srácok rábólintottak és el is kezdtünk készülődni. Felvettem a gyönyörű szép fehér ruhámat, majd elkészítették a sminkem és a hajam. Életemben először szépnek éreztem magam és nem csúnya kisegérnek, akivel senki sem foglalkozik. Miután velem is végeztek a fiúk már a második dalt adták elő rajongók millióinak. Kinéztem a nézőtérre és többen voltak, mint hittem. Egyből kiszúrtam a mosolygó Christinát, aki mellett Byron ült és figyelte a koncertet a V. I. P. részlegben. Igen ez valóban nem az Ő ízlése, de Liam miatt és miattam is talán végig nézi, hallgatja. Egyik percben valaki kizökkentett a gondolataimból és a zongorához kezdett el tolni. Idegesen a hajamba túrva fészkelődtem be a hangszer mögé és már kezdtem is el játszani a Little Things- et. Harry részénél felkaptam a fejem.
- Though it makes no sense to me I know you've never loved the sound of your voice tape You never want to know how much weigh You still have to squeeze into your jeans But you're perfect to me...  -mindvégig a szemembe nézett. Úgy éreztem mintha nekem énekelné, mintha csak mi ketten lettünk volna ott. Kizártuk a külvilágot és nem foglalkoztunk a körülöttünk visítozó rajongókkal illetve a mellettünk bohóckodó minket cikiző fiúkkal. A dal végére teljesen magamnak éreztem ezt az érzéki számot.
- Köszönjük a zongorás kíséretet BoBo Sebertnek!- kiáltotta bele a mikrofonba Louis az Over again végeztével, mire tőlem egy szúrós pillantást kapott válaszul. Egyszer félre mondja a nevét az ember aztán hallgathatja élete végéig! Főleg ha Tommo- ról van szó.
Az egész koncertet végig énekeltem és táncoltam Chrissy- vel karöltve. A legjobb barátnőm is jobban szereti a rappet akárcsak az öcsikém mégis azt mondhatom ez volt mindnyájunk eddigi életének legjobb koncertje. A fiúk hatalmas show- t csináltak! Végig poénkodták az egészet és néhol a dalszöveget is átírták, ezért lett a 'Rock me'- ból 'Fuck me'. Minden végeztével a színpad mögött vártam Harry- t, aki amint meglátott odasietett hozzám. Egy szót sem szólt csak megölelt, amit rögtön viszonoztam. Kibújva védő karjai közül mondani akartam valamit, de hirtelem a Göndörke tüzes ajkaira lettem figyelmes az enyéimen. Pár röpke pillanatig elcsodálkoztatott ez a tény. Ajkaimat megnyitottam ezzel utat engedve édesen dédelgető nyelvének, mely csodálatosan babusgatta a sajátom. A mennyekben voltam, nem éreztem a talajt a lábaim alatt. Hamar vége lett ennek az idilli pillanatnak levegő hiányában. Harry rám mosolygott, de úgy, hogy egy foga se látszódjon ki. Még mindig nem szólalt meg. Tudta, hogy élveztem és ehhez nem is kellettek szavak.

kapitel 5 ~ A kedvemért...

Bo szemszög

Annyira hihetetlenek azok a dolgok, amelyek mostanában velem vagy éppenséggel körülöttem történnek. Szinte visítani tudnék, mint egy hisztérikus rajongó, amikor a négy srác- Liam kivételével- közelében vagyok. Emlékszem, amikor kijött az Up all Night CD egész hajnalban a bolt előtt ácsorogtam, hogy biztosan én legyek az első egész Wolverhamptonban, aki megvette, majd boldogan szaladtam haza és az egész családommal együtt hallgattuk meg a lemezt egykori legjobb barátom, Liam miatt. Ma pedig mar a Take me Home lemezbemutató koncertjére készülődtünk. Ez a nap úgy volt tökéletes, ahogy volt. Egy- két dolgon ugyan változtatnék, így visszagondolva, de ha jobban belemerülök az eseményekbe előbb- utóbb úgyis megtörtént volna. Inkább kezdem a legelején. Reggel tíz órakor, mikor felkeltem a ház üres volt se Chrissy-t, se a fiukat nem találtam. Kétségbeesetten rohangáltam körbe, mire megtaláltam a telefonom és tárcsáztam Louis-t. Hogy miért nem Christinat, akivel évek óta legjobb barátnők vagyunk? Mert ez nem az ő ugy mond nagy napja, hanem, a srácoké, akik közül hívhattam volna akar Liamet vagy Harryt is, de mégsem tettem. Hosszan kicsöngött a telefon, mire végre felvette az illető.
- Auu... óvatosabban.- nyögött bele Louis, mire megijedtem. A fejemben mindenfele piszkos gondolat képe jelent meg. Lehet, hogy Eleanorral van kettesben én meg megzavartam őket? Az nem lenne szép dolog tőlem.- Lou mondtam, hogy óvatosabban a tűkkel!- kiáltott még egyszer és én nevetésben törtem ki. Szóval nagy valószínűséggel ruha próbán vannak.- Akárki is van a vonal végén, de ha nem szol bele tíz másodpercen belül kinyomom.
- Szia Louis én vagyok az Bobo vagyis Bo csak nem találtalak titeket, így kicsit megijedtem, de a hangokból ítélve inkább nevetnem kellett volna.- szóltam végre valahára bele a telefonba én is.- Egyébként Chrissy is ott van?
- Aha, éppen Liam ingjét gombolja befelé. Liam pedig csak úgy irul- pirul. Az én kis gerlicéim.- válaszolt hangjában enyhe gúnnyal.- Mellesleg neked is itt kellene lenned csak nem akartunk felkelteni, de siess, mert a te ruhádat is ki kell választani.- hadarta el gyorsan, majd kinyomta a telefont. Az én ruhámat? Nem elég jó nekik ha a saját ruhatáramból magamra kapok valamit? Vagy ezt mégis mire értette? Nem foglalkoztam sokat a töprengéssel inkább eleget tettem kérésének és felöltöztem, majd rohantam is ki Harry kocsijához és beültem. A kocsikulcs a helyén volt, így minden könnyebben ment és nem kellett keresgélni. Félve indítottam be a járművet, mert tudtam ha barmi baja esik a Range Rovernek Harry élve nyúz meg. Végig óvatosan vezettem és talán lassabban is a kelleténél, de végül megérkeztem a próba terembe, ahol most kivételesen a hangszerek hátrébb voltak tolva és a helyükre megannyi ruha került.
- Végre, hogy itt vagy.- fogta meg a karom a fiuk stylistja, Lou Teasdale.- Ezeket próbáld fel.- nyomott a kezembe minimum öt szettet és elküldött felöltözni. Az első összeállítás után félénken tértem vissza a többiekhez.
- Mielőtt mást is felpróbálnék lenne egy kérdésem: miért kell ezt ennyire felfújni? Az addig oké, hogy titeket meg Josh- ékat felöltöztetnek, de engem miért kell? Ha jól látom Chrissy körül sem ugrál Lou.- hadartam el, mire a négy fiú kérdőn nézett Liamre.
- Szeretnénk ha a lassúbb számokat zongorával kísérnéd. Emlékszem mennyit szórakoztunk a suli előadótermébe annak idején és tök jó lenne ha most is zenélnél velünk egy kicsit.- válaszolt egykori legjobb barátom a földet kémlelve.
- Szó sem lehet róla.- zártam le ennyivel a témát, de mielőtt visszavehettem volna a ruháimat egy erős kéz visszarántott.
- De miért? Régen imádtál zongorázni. Mi ütött beléd?- kérdezte Liam egyenesen a szemembe nézve. Eljött az idő.
- Figyelj, mikor elmentél abbahagytam a zenélést. Nem volt semmi értelme, úgyhogy nincs kinek játszanom. A szüleimet zavarta ha állandóan zongoráztam és mar nem volt senki, aki énekelt volna nekem.- vallottam be a srácnak a teljes igazságot, mire elengedte a kezem.
- Attól meg ma este igazan megtehetned a kedvemért.- nézett újra a szemembe.
- A kedvedért? Tudod mennyi mindent megtettem a kedvedért? Elegem van belőled Liam James Payne! Az utóbbi két évben le se szartál most meg elvárnád, hogy ugorjak ha mondasz valamit! Attól, hogy egy beképzelt világsztár lettel a régi ismerőseiddel is foglalkoznod kellene!- zúdítottam a nyakába a dolgokat és most már tényleg átöltöztem. Táskámat a vállamra kaptam és indultam ki.
- Bo, ha a Liam kedvéért nem teszed meg, akkor a mi kedvünkért.- szólt gyorsan utánam Harry. Ez a hang mosolygásra késztetett, amit meg is tettem, de gyorsan letöröltem a vigyort a képemről.
- Alig ismerlek titeket.- mondtam nem túl barátságosan és még én is meglepődtem a hangszínemtől. Ilyen durva lennek? Végignéztem a teremben jelenlévőkön és mindvégig Chrissy tekintetet kerestem. Ő mindig tudja mi a helyes. Aprót bólintott.- Legyen.- vágtam rá végül és hirtelen öt fiú ugrott rám, amitől rögtön a földre kerültem. Szinte szétnyomtak, de nem tehettem semmit ellene. Sőt, nem is nagyon akartam. Élveztem, hogy végre valahára valaki foglalkozott velem. Mondjuk nem sokáig tartott ez az idilli pillanat, mivel Lou- a stylist- kirángatott a fiuk közül és megkérte, hogy próbáljam fel a többi szettet is. Közös megegyezésre a negyediket választottuk. Meg voltam elégedve a végeredménnyel. Vajon a klip forgatás előtt is így körül ugrálnak majd? Tettem fel a kérdést magamnak és reménykedni mertem egy igenlő válaszban.
Délben elmentünk Chrissyvel ebédelni kettesben, mivel a fiuknak és a zenekarnak maradnia kellett próbálni. Igazság szerint nem bántam, hogy végre olyan hosszú idő után teljes nyugalomban lehetünk csak mi ketten. A próbateremhez lévő legközelebbi étterembe mentünk. Nem voltak sokan mindössze egy- két asztalnál ültek. Végül is nem jó mindig a legfelkapotabb helyet meglátogatni. A kijárattal szemben lévő asztalhoz ültünk le és a pincér rögtön oda is jött hozzánk. Lerakott mindkettőnk elé egy- egy étlapot és kedvünk szerint válogathattunk. Én pizzát rendeltem, mert az is volt, Chrissy pedig maradt a grillcsirkénél. Másfél óra múlva már le is tudtuk az ebédet.
- Merre menjünk?- kérdeztem kedvesen, miközben körbenéztem.
- Mit szólnal ahhoz ha taxival elmennek vásárolni az Oxford Streetre?- kérdezett vissza hatalmas mosollyal az arcán. Egyértelműen igent mondtam és indulhattunk is. Az étteremtől kocsival tíz percre volt a célunk. Mikor kiszálltunk a taxiból csak ámultam és bámultam! Meg sosem láttam ennyi neves üzletet egy helyen. Hirtelen megragadtam Chrissy kezet és hang nélkül visítottam és behúztam a velünk szemben lévő Mayo Chixbe.
- Tetszik Liam?- vetettem oda neki a kérdést. A következő percben a mellettem álló szőke lány kiejtette a kezében tartott virág mintás felsőt. Ezt biztos jelnek vettem.- Jó nem kell válaszolnod, mar rájöttem magamtól is.- nevettem el magam.
- Hat azaz igazság, hogy kicsit kibuktam rá. Én vagyok a lelki szemetes ládája semmi másra nem kellek neki pedig Zayn szerint nagyon is bejövök neki. Tiszta ideges voltam tegnap is, mikor nekem kellett kitervelnem valamit, hogy visszaszerezze Danielle- t, de mikor én kérek valamit nem is foglalkozik vele! Teljes mértékben megváltozott, nem olyan, mint régen. Önző lett és tényleg csak magával foglalkozik. Nem tudom miben változott meg a véleménye, hogy jöjjünk hozzájuk lakni, dehogy hátsó szándéka van az is biztos!- hadarta el egy szuszra sérelmeit legjobb barátnőm és hirtelenjében köpni- nyelni nem tudtam. Legbelül már régebben rájöttem ezekre a dolgokra, de sosem mertem bevallani magamnak.
- Basszus.- mondtam ki hirtelen, majd gyorsan a szám elé kaptam a kezem. Az volt az újévi fogadalmam, hogy nem káromkodom, de már párszor megszegtem.- Teljes mertekben igazad van. De mégis mit tegyünk annak érdekében, hogy megtudjuk mi a terve?
- Egyenlőre úgy teszünk mintha semmiről sem tudnánk, majd szépen lassan kifaggatjuk külön- külön és egyszerre nem teszünk fel sok kérdést, hogy azért ne legyen olyan gyanús.- vágta rá rögtön Chrissy. Valószínűleg már hamarabb kitervelhette. Lepuszi- pacsiztam vele és a próbafülkékhez mentünk, hogy felpróbáljuk a kiválasztott darabokat. Én mindössze egy nadrágot vittem el felvenni, míg Chrissy a fel ruha boltot. Hamar kész is lettem az öltözködéssel és végül visszaraktam a választott ruhadarabot a helyere, mivel szűk volt rám. Ennyit híztam volna? A hasam nézegettem a tükörben és a telefonom hangjára lettem figyelmes. Egy üzenetem érkezett, feloldottam és olvasás közben az arcom lefehéredett. Pont ekkor ért vissza a szőkeség egy halom ruhával a kezében, de mikor meglátta arcmimikám kitépte a telót a kezemből és elolvasta az sms-t, amire ugyanúgy reagált, mint én. Nem foglalkozott a kiválasztott ruhákkal csak az egyik eladó kezébe nyomta azzal a címszóval, hogy rakják a helyére. Taxit fogtunk és indultunk a koncert helyszínére. Egész úton az sms-t olvasgattam, amit az imént írt Niall:

Azonnal gyertek a koncert helyszinere. Nagy baj van! Siessetek! S.O.S.

Sziasztok!

Sajnálom a sok- sok késést, de itt van a rész! Pár pipának és kominak örülnék. Jó olvasást!

Destiny.