kapitel 7 ~ Sajnálom...

Bo szemszög

Hajnali négy órakor keltem. Még sosem voltam fenn ilyen korán és remélem többször nem is lesz rá példa. Az az egészben a legnagyobb problémám, hogy én mit sem tudtam erről. Bármi van nekem elfelejtenek szólni. Ilyen volt például a ruha próba vagy hogy repülünk Los Angelesbe. De mivel az utóbbi helyre csak egy napra mentünk jó korán kellett kelnünk. Fogalmam sincs hány órás a repülő út Londontól az angyalok városáig, de nem is nagyon izgat nekem annyi a lényeg, hogy épségben megérkezzünk anélkül, hogy hirtelen a Lost című sorozat főszereplőinek éreznénk magunkat. Ha lezuhannánk a repülővel vajon kit ennénk meg a leghamarabb? Na jó ennél hülyébb kérdés még sosem fogalmazódott meg a fejemben. A válasz is túlságosan egyszerű: Niall mindannyionkat felfalna. A küzdelemmel sem érnénk túl sokat. Ezeken töprengve indultam le a lépcsőn még a pizsamámban. Leültem a konyha pulthoz, miután készítettem magamnak pirítós kenyeret reggeli gyanánt. Lassabban ettem, mint valaha. Talán hajnal négykor nem is kellett volna ennem. Elég lett volna a repülőn bekapni valamit, de most már nem számít.

- Nem láttad azt a felsőm, amin az az izé minta van valamilyen felirattal és a hátán meg az a másik izé?- rohant le Harry a lépcsőn fél pucéran. Már teljes két napja, hogy megcsókolt, de azóta nem történt semmi. Ő nem hozta fel így én sem. Lehet nem is akarta megtenni vagy csak elragadta a hév, ami a történtek után rögtön el is múlt. De akkor mi volt az a burkolt szerelmi vallomás pár hete, mielőtt Justinnal megtörtént az az omniózus csók?

- A szennyesben van.- válaszoltam a kérdésére. Fogalmam sincs honnan tudtam melyik pólójára gondolt, de ahogy egyre jobban kezdem megismerni őket a legképtelenebb dolgokra is rájövök seperc alatt. Ez kezd rémisztővé válni, de legalább Chrissy is ugyanebben a helyzetben van. Komolyan már azt hiszem, hogy pár nap és férfivá mutálódunk mind a ketten.

- Köszi, arany vagy. - szaladt oda hozzám a Göndör Ördög ezzel puszit nyomva az arcomra és már rohant is fel az emeletre a pólójáért. Mondjuk engem az sem zavart volna ha fél pucér marad egész nap. Bárki mond bármit szerintem nagyon jó teste van és még a tetkóit is imádom! Nélkülük nem is Ő lenne.

Mosolyogva ültem a piritósom felett és magamban dúdolgattam. Tudom egyáltalán nincs jó hangom, de ennek ellenére mindig élvezem az 'előadásom'. Beleharaptam a reggelimbe és újabb hangokat hallottam a lépcső felől, de ezúttal sajnos nem Harry jött, hanem Liam. Éppen hogy ránéztem egy pillanatra már fordultam is el. Mindenféle szemkontaktust kerültem vele. Ráadásul azt sem szeretném ha egykori legjobb barátom hegyi beszédet tartana nekem arról 'Mennyire de rossz, hogy haragszom rá.' Leült velem szemben és szólásra nyitotta a száját. Ezen a ponton már a félig megrágott piritós sem érdekelt a tányéromon. Felálltam és indultam fel a szobámba felöltözni illetve bepakolni pár cuccot amire szükségem lehet: headset, bikini, váltó ruha, napszemüveg, törölköző és mobiltelefon. Hirtelen más nem jutott eszembe mit kellene beraknom, de ha valamit elfelejtek sincs nagy gond elvégre Chrissy sose felejt el semmit. Még utoljára megigazítottam a hajam és szaladtam is le a többiekhez, akik már teljes harci szerelésben vártak rám.

- Mindig te vagy az utolsó. - jegyezte meg Zayn egy hatalmas ásítás közepette. A hangszíne gúnyos volt, amin egyáltalán nem csodálkoztam. Elég fárasztó lehet állandóan rám várakozni. 

- Pont te mondod? Nem mi szoktunk órákig a tükör előtt állni, hogy belőjük a hajunkat. - állt rögtön a védelmemre Harry. Átkarolta a derekam és a kocsihoz vezetett. Persze az ajtót már nem nyitotta ki előttem. Talán majd legközelebb ha eszébe jut. De az is lehet, hogy nem akarja el sietni a dolgokat. Az magyarázat lenne az elmúlt két napi hallgatásáról vagy csak megfutamodott. Már magam sem tudom mit higyjek.

- Harry beszélnünk kell! - fordultam a srác felé immáron a kocsi hátsó ülésén ülve. Szívem hevesebben vert, mint valaha. Ennek az volt az oka, hogy szemtől szemben ültem vele és éppen kioktatni készültem arról mennyire szarul esett, hogy ott hagyott és még egy aprócska szót sem szánt rám. Ez akár már a bunkó kategóriába is sorolható.

- Sajnálom. Sajnálom, hogy szinte nem is szóltam hozzád. Sajnálom, hogy kétségek közt vergődtél, mert nem tudtad mit is szeretnék pontosan. De azt sajnálom a legjobban, hogy nem vagyok elég bátor a közeledben és így mindig megfutamodom a jó pillanatokban. - hadarta el egy szuszra, amitől el kellett volna képednem, de mégsem ezt a reakciót váltotta ki belőlem. Nevettem. Olyan jó ízűen, mint még soha. Harry arca mellettem hirtelenjében eltorzult, nem tudta mire ez a jó kedv.

- Meddig tartott betanulni ezt a szöveget? - kérdeztem egy széles mosoly kíséretében.

- Lerántottad rólam a leplet. - nevette el magát és egy mosoly kíséretében folytatta. - Igazából csak a tegnap éjszakám ment rá, ami még mindig tart. - csak megráztam a fejem és kényelmesen hátradőltem az ülésen, miután bekötöttem magam. Elvégre is fő a biztonság.

A reptérig vezető út unalmasan telt. Zayn bealudt Niall válán, akiről Louis több száz képet készített és posztolta twitterre. Liam a sofőrrel konzultált az útról, aki egyben az egyik biztonsági őrük is. Christina Harry - vel beszélgetett, míg én Byronnal veszekedtem azon, hogy szerintem egy tizenöt éves srác telefonjának a memóriáját nem éppen pornó filmekkel kellene megtölteni. Az út végén a Göndörke természetesen az öcsémnek adott igazat. Szerinte ebből csak tanulhat. Ekkor felment a pumpa az agyamban és jól leordítottam mindkét srác fejét, amivel csak azt értem el, hogy szépen kiröhögtek. Ilyen az én szerencsém. Nem hiszem, hogy olyan vicces lett volna a kidülledő eret nézni a homlokomon. Habár ha jobban belegondolok rossz sem lehetett az ők szemszögükből. Valószínűleg én is nevettem volna Harry - t vagy akár Byront így látva. Így hamar elment az idő a Heathrow- ig. A reptéren én, az öcsém és Chrissy előre mentünk, míg a fiuk leálltak a rajongókkal fényképeszkedni illetve osztani pár autógrammot. Mi már rég a repülőben ültünk, mikor a srácok végre beestek rá felszállás előtt kerek egy perccel, pedig olyankor már rég bent kellett volna ülniük. Néha azért ők is kihasználják azt, hogy híresek. Habár melyik normális ember ne tenné?

- Gondolom ezt a helyet nekem tartottad fent. - huppant le mellém Liam egy mosollyal megspékelve. Szemeimet megforgattam, de ezúttal egyáltalán nem barátságosan.

- A gondolattól is irtózom, hogy ideülj. Vagy te mész el vagy én választhatsz van öt másodperced. - mondtam és elkezdtem számolni. Egykori legjobb barátom felállt és elindult a gép hátsó felébe egyenesen Louis mellé. Mindketten jól jártunk ő végig nevetheti az egész utat és én eltölthetek néhány Liam mentes órát a gondolataimra hagyatkozva. Legalábbis ezt hittem, de Niall volt olyan aranyos, hogy beüljön mellém és így ne unatkozzak. Az utat az angyalok városáig végig nevettem. Talán még jobban jártam a Szöszivel. Mindennel feltud vidítani pedig még csak nem is volt rossz kedvem, de persze ő ezt nem hitte el. Bizonygathattam neki, hogy mindössze fáradt vagyok. Mintha a falnak beszéltem volna. Legalább tényleg nem unatkoztam.

Sziasztook!
Mikor felnéztem egyszerűen elképedtem 21 rendszeres olvasó.. ahhw köszönöm szépen. Nagyon jól esik, hogy ennyien olvassák a történetem:)
Ami ebben a fejezetben elkezdődik az az egy nap 2- 3 fejezetben lesz leírva, szóval esemény dús napnak néznek elébe a főhőseink.

Destiny.