kapitel 6 ~ Byron?

Bo szemszög

Idegörlően telt az a húsz perc míg az Oxford Streetről a koncert helyszínére érkeztünk. Úgy éreztem ha nem tudom meg azon nyomban mi törtent megőrülök. Mi van ha Harryvel történt valami? Vagy bármelyik sráccal? Éreztem ahogy az ér elkezd dobogni a fülembe és egy kis idő múlva már hallottam is. A szívem pillanatról- pillanatra hevesebben vert. Aggódva figyeltem az utcán elhaladó embereket. Mindenki arcára más érzelmek ültek ki, egyszerűen öröm volt őket nézni, de ettől függetlenül nekem nem lett jobb kedvem és ahogy láttam a mellettem ülő Chrissy- nek sem. Legalább annyira aggódott akárcsak én. A taxi sofőr aggódva méregetett minket, de nem merte megkérdezni mi lelt minket és talán jobban is tette. Valószínűleg bunkó választ kapott volna tőlem, amit egyáltalán nem érdemelne meg. Chrissy reakciójába meg inkább bele sem mertem gondolni. Hosszú volt az a húsz perc míg a koncert helyszínére értünk, túlságosan is. Majd' kiestem a taxiból és fizetni is elfelejtettem így vissza kellett mennem, de ez volt a legkevesebb. Miután ezzel is végeztem szó szerint neki estem az egyik a folyosón mászkáló srácba.
- Byron?- néztem csodálkozva az öcsémre, aki egyáltalán nem lepődött meg azon, hogy lát. Miért nem szólt, hogy jön? Elintézhettem volna a szállást, jöhetett volna hozzánk vagyis a srácokhoz úgyis belemennének, főleg Liam. Ők mindig jóban voltak. Szemeim becsuktam és megráztam a fejem, így megbizonyosodva arról nem halucinálok. A hajam a légnyomás szerteszét fújta ezzel teljesen összekócolva azt.
- Föld hívja Deborah- t!- az öcsém a kezét kezdte el lengetni előttem ezzel visszazökkentve a valóságba, amiben már 2013- at írunk! Elmosolyodtam és az ölelésemmel majd hogy nem megfojtottam egyetlen testvérem, aki szinte már fulladozást színlelt és saját bevallása szerint látta lepörögni előtte az egész életét. Hogy bír túlozni!
- Látom egymásra találtatok.- jelent meg hirtelen a semmiből Niall kezében egy pohár shake- kel, amit előszeretettel szürcsölgetett. Újra eszembe jutott az sms és az arcom ismételten ijedt lett. Elengedtem Byron- t és az férfi ír kiadású Dr. Szöszihez léptem. Kérdő tekintettel néztem rá, hogy árulja már el mi a fene történt, de csak annyit értem el vele, hogy húzott egyet a shake- ből. Jól vállon ütöttem, mire megszólalt. - Amúgy azt akartam, hogy megjött az öcséd.
- Niall James Horan! Tudod hogy megijesztettél azzal az átkozott sms- sel? Már kezdtem azt hinni, hogy valaki a halálán van!- kezdtem el olyannyira ordítani, hogy tőlem zengett az egész hely. Louis, Liam, Zayn, Harry, Josh és Lou is minket nézett, az utóbbi ölében egy kislány nézelődött, aki szemmel láthatóan ijedt volt ebben a nagy hangzavarban. Elszégyeltem magam és bementem a fiúk öltözőjébe, ahova a One Direction egész legénysége követett míg Chrissy elment a tesómmal kávét venni. Legalábbis ezt mondták.
- Szóval az előbb belehallgattam a számokba és úgy gondoltam két számra vagyok hajlandó zongorázni.- tereltem a témát diplomatikusan.
- Deborah Sebert megígérted!- háborodott fel Liam és felállt a helyéről, ahol eddig ült. Teljesen ledöbbentem! Van képe ezt csinálni azok után, amit tett az utóbbi két évben? Halkan keserves nevetést hallattam, ami felettébb rémisztőre sikeredett.
- Mielőtt elmentél az X Factor castingjára emlékszel még mit igértél?- kérdeztem alig hallhatóan egyenesen egykori legjobb barátom szemébe nézve. Kis hatás szünetet azaz gondolkodási időt hagytam, de nem érkezett válasz.- Sejtettem. Azt mondta bármi történjék is engem sose felejtesz el aztán pedig...
- Megcsókoltalak.- fejezte be a mondatom Liam, amitől teljes mértékben ledöbbentem. Talán még sem felejtette el csak megpróbálta eltitkolni vagy tudjam is én miért teszi azt amit.
- Fhuu... srácok kezd nagyon feszült lenni a hangulat.- szólalt meg hirtelen Zayn, mielőtt szétszedtük volna egymást a másik sráccal. - Melyik az a két szám, amit hajlandó vagy végig kísérni zongorával?- érdeklődött téma terelés képen. Végül az orrnyergét kezdte el dörzsölgetni.
- Over again és Little things. Remélem megfelel. Meg még gondolkoztam a Truly, madly, deeply- n, de így is elég lámpa lázas leszek.- nevettem el magam. Hogy akarok így profi zongora művész lenni ha zavarba jövök ha egynél több embernek kell játszanom? Tiszta agyrém vagyok. A srácok rábólintottak és el is kezdtünk készülődni. Felvettem a gyönyörű szép fehér ruhámat, majd elkészítették a sminkem és a hajam. Életemben először szépnek éreztem magam és nem csúnya kisegérnek, akivel senki sem foglalkozik. Miután velem is végeztek a fiúk már a második dalt adták elő rajongók millióinak. Kinéztem a nézőtérre és többen voltak, mint hittem. Egyből kiszúrtam a mosolygó Christinát, aki mellett Byron ült és figyelte a koncertet a V. I. P. részlegben. Igen ez valóban nem az Ő ízlése, de Liam miatt és miattam is talán végig nézi, hallgatja. Egyik percben valaki kizökkentett a gondolataimból és a zongorához kezdett el tolni. Idegesen a hajamba túrva fészkelődtem be a hangszer mögé és már kezdtem is el játszani a Little Things- et. Harry részénél felkaptam a fejem.
- Though it makes no sense to me I know you've never loved the sound of your voice tape You never want to know how much weigh You still have to squeeze into your jeans But you're perfect to me...  -mindvégig a szemembe nézett. Úgy éreztem mintha nekem énekelné, mintha csak mi ketten lettünk volna ott. Kizártuk a külvilágot és nem foglalkoztunk a körülöttünk visítozó rajongókkal illetve a mellettünk bohóckodó minket cikiző fiúkkal. A dal végére teljesen magamnak éreztem ezt az érzéki számot.
- Köszönjük a zongorás kíséretet BoBo Sebertnek!- kiáltotta bele a mikrofonba Louis az Over again végeztével, mire tőlem egy szúrós pillantást kapott válaszul. Egyszer félre mondja a nevét az ember aztán hallgathatja élete végéig! Főleg ha Tommo- ról van szó.
Az egész koncertet végig énekeltem és táncoltam Chrissy- vel karöltve. A legjobb barátnőm is jobban szereti a rappet akárcsak az öcsikém mégis azt mondhatom ez volt mindnyájunk eddigi életének legjobb koncertje. A fiúk hatalmas show- t csináltak! Végig poénkodták az egészet és néhol a dalszöveget is átírták, ezért lett a 'Rock me'- ból 'Fuck me'. Minden végeztével a színpad mögött vártam Harry- t, aki amint meglátott odasietett hozzám. Egy szót sem szólt csak megölelt, amit rögtön viszonoztam. Kibújva védő karjai közül mondani akartam valamit, de hirtelem a Göndörke tüzes ajkaira lettem figyelmes az enyéimen. Pár röpke pillanatig elcsodálkoztatott ez a tény. Ajkaimat megnyitottam ezzel utat engedve édesen dédelgető nyelvének, mely csodálatosan babusgatta a sajátom. A mennyekben voltam, nem éreztem a talajt a lábaim alatt. Hamar vége lett ennek az idilli pillanatnak levegő hiányában. Harry rám mosolygott, de úgy, hogy egy foga se látszódjon ki. Még mindig nem szólalt meg. Tudta, hogy élveztem és ehhez nem is kellettek szavak.