One Shot ~ Emléked szívemben örökké megmarad

Shannon szemszöge

2008. június 12.

El sem tudom mondani, mióta várok erre a napra! Vége az iskolának és előttem az egész nyár, vagyis előttünk Liammel. Nem rég jöttünk össze, de már most minden időmet vele szeretném tölteni, mintha megtaláltam volna az igazit, de tudom ez még csak az első szerelem, bármikor vége lehet, de nem szabad ilyenekre gondolni! Elvégre ha a mottóm szerint akarok élni akkor semmi más sem számít csak a pillanat, amiben most benne vagy. Az én pillanatom szerint éppen Liam ölében ülök és azon gondolkozom, hogy miért pont Ő az a srác, akibe beleszerettem? Rajta kívül rengeteg fiú van a világon elég ha csak Wolverhamptonban gondolkozok. Méterenként helyesebbnél, helyesebb srácokba botlok erre megismertem Őt, aki nem éppen az én társaságomba való, jobban szólva teljesen más társasági csoportban helyezkedünk el, engem mindenki ismer és mindenkivel jóban is próbálok lenni, Liammel ellentétben, aki az ideje nagy részét egy lánnyal tölti, akit egyetlen barátjának mondd és édesapjával, akit az örök támaszaként ismertet mindig. Sose gondoltam volna, hogy bele szerethetek, de most minden megváltozott.

- Min gondolkozol?- töri meg Liam hangja a fagyasztó csendet, mely ezidáig kísértett minket. Élvezettel tölt el mély hangszíne, hogy nem lehet Őt nem imádni?

- Kettőnkön, de úgyis tudod az elméletem.- mosolygok rá tiszta szívemből.- Szóval a bálon összeöltözünk, amilyen színű lesz a ruhám olyan lesz a nyakkendőd.

- Hát az az igazság, hogy fél éve megígértem Bo- nak, hogy vele megyek ha nem lesz barátja és nem tudom lesz- e valaki neki egy hét alatt, maximum beállítom mellé a szomszéd kölyköt.- fagy le a mosoly arcáról, mikor eszébe ötlik a felismerés. Negédesen vigyorgok egyet, de aztán rájövök erre semmi szükség, mert nem tudom titkolni nem tetszésem. A féltékenység teljes egészében ellepi a testem. Mi olyan különleges abban a lányban, hogy Liam ennyire bírja? Sőt inkább szereti, talán még jobban, mint engem. 

- Tudod mit? Akkor menj vele! El leszek én egyedül is.- mondom szomorú hangszínben és felállok a szorosan tartó Liam öléből. Az ajtó felé indulok, amit becsapok magam után ezzel ott hagyva egyedül barátomat a szobájában. Komolyan fontosabb Neki egy olyasvalaki, mint Bo, így csak másodlagos lehetek az Ő életében. Nem tudom, mivel érdemeltem ezt ki, amikor csakis miatta véget vetettem a legjobb barátságaim tömkelegének, hogy Vele lehessek és sose hagyjam el Őt, erre egy héttel a bál előtt képes lemondani, hogy mással megy! Mire képes az a lány, amire én nem? Félő sosem fogom megérteni. De miként tarthatja azt Liam számon, hogy ott hagytam Őt egyedül? Talán szakításnak, de jobbik esetben csak egy kis összetűzésnek, ami pár napon belül megoldódik. A második variációmban reménykedek, de ezt sosem lehet tudni. Tudom vissza kellene mennem, hátra kellene néznem a fiú háza felé és áttörve a gátakat az ölébe ugrani, bocsánatot kérni a kirohanásom miatt, de mégsem teszem. Csak sétálok előre, amerre az út visz. Wolverhampton olyan részeit fedezem fel, ahol még sosem jártam, még kocsival sem átjáróban. Vajon eltévedtem volna, mert már azt sem tudom, hogy merről jöttem az is száz. Haza kellene mennem, mert a nap kezd lemenni az égről és nem ajánlott sötétedés után védetlenül egy idegen város részben kószálni. A telefonomért kutatok a zsebemben, de nem találom. Elhagytam volna? Az lehetetlen, általában úgy figyelek a kis készülékre, mintha az életem függne tőle, tele van számomra fontos képekkel, a teendőim tömkelegével és természetesen a számomra minden fontos ember telefonszámával. Egy percig sem habozok a legközelebbi telefonfülke után kutatok, amit pár perc keresgélés után meg is találok. Tárcsázom a legelső eszembe jutó számot. Kicsöng. Egyszer. Kétszer. Háromszor. Négyszer. Majd végre felveszi az illető.

- Szia Liam, én vagyok az Shannon és azaz igazság, hogy eltévedtem és fogalmam sincs hol vagyok a saját telefonomat sem találom.- mondom alig hallhatóan, a könnyeimmel küszködve a kagylóba, miközben erősen szorítom le a szemem, véletlenül se nyíljon ki ezzel előzve meg a könnyzáport. 

- Úristen... de mégis hol vagy? Utca nevet nem tudsz mondani?- kérdezi kétségbeesetten, mire hümmögök egyet. Az utca túloldalára nézek, ahova apró betűkkel ki van írva a tartózkodásom helye. Hunyorogva elolvasom a táblán lévő feliratot és lediktálom a címet a barátomnak.

- A Rose Street- en vagyok. Tudod merre van?- hangomból kihallatszik az aggodalom még így is. 

- Nem, de megtalálom. Apa tuti elfuvaroz.- mondja izgatottan, majd lecsapja a kagylót. Kilépek a telefonfülkéből és a szemben lévő padra rogyok le, persze miután jó alaposan letöröltem a rajta lévő koszt. Egy percig sem próbálkozom az üléssel inkább egyből szétterpeszkedek rajta, mint ahogy a hajléktalanoknak szokás, de nem foglalkozom azzal mit mond az a két- három lélek, aki arra téved. A normális emberek, akiknek adnék a véleményükre már biztosan a lefekvéshez készülődnek vagy a nyári szünetre tekintettel buliznak valamelyik közeli szórakozóhelyen. Nekem is úgy kellene vagy Liammel lenni és az évkönyvből válogatni pár pasit, akinek lepasszolhatjuk Bo- t a bál idejére és talán tovább is. A hátam fájni kezd a padtól, így felülök, amikor hirtelen egy kocsi lámpája vakítja el a szemem, nem látok semmit mindössze két erős kar szorítását érzem a derekamon. A karok gazdája néhány apró puszival borítja el az arcom.

- Annyira jó, hogy megkerültél. Ilyet többé ne csinálj!- suttogja Liam a fülembe, hogy csak én halljam. Elmosolyodok azon mennyire aggódik értem, talán mégis többet jelentek neki, mint Deborah, kár féltékenynek lennem egy barátra. 

- Nem csinálok, becsszó.- suttogom ajkaiba, minek következtében csókban forrunk össze, mit sem törődve Liam apukájával, aki mintha a dudán feküdne és várna, hogy szálljunk befelé a kocsiba, annak érdekében, hogy minél hamarabb otthon legyünk. De az Isten szerelmére ez a nyári szünet kezdete, örülnünk kellene annak, hogy ilyen késői órákban egymás karjaiban lehetünk!

Íme a két részes One Shot első része, ami nagyon rövidre sikeredett! Jövő héten az official történet fog folytatódni, de azért remélem ide is kapok egy- két komit pipával megfűszerezve:)

Köszönöm az előző részhez érkezett 14 pipát és 4 kommentárt a lányoktól:3 

Puszil titeket, Destiny.:)