kapitel 1 ~ Haza akarok menni!

@bo_sebert: Indulás Londonba chrissy_tay -jel, a műmosoly az meg van...

,,You know I'll be your life, your voice, your reason to be,

My love, my heart is breathing for this, moments in time,

I find to words to say before you leave me today.˝

- A One Direction Moments című számát hallhatták.- mondta a rádiós műsorvezető én pedig újra rájöttem, hogy még sosem voltam szerelmes. Fogalmam sincs milyen valakivel együtt lenni, majd elveszíteni. Vagyis tudom, ugyan ez a valaki a legjobb barátom volt, de mégis úgy érzem mintha kitéptek volna belőlem egy darabot. Ennek már kicsivel több, mint két éve. Azóta Wolverhampton csak árnyéka önmagának, legalábbis szerintem. Először repdestem az X- Factorban elért sikerei miatt, de akkor nem hittem volna el, hogy elfelejt ezért. Most meg azt hiszi kiengesztelhet. 

- Megérkeztünk.- állt le Christina a kocsival egy hatalmas villa előtt, ahol ott állt Liam már majdnem kopaszra borotvált fejével a kerítésnek dőlve, mialatt IPhone-ját nyomogatta. Óvatosan kiszálltunk a kocsiból és elindultunk Liam felé.

- Haza akarok menni!- fordultam legjobb barátnőm felé, aki csak megforgatta szemeit és elkezdett tolni egyenesen a szupersztár felé.

- Bo, Chrissy! De jó nők letettek baszki!- rakta zsebre a telefonját Liam, majd arra készült, hogy egyszerre megöleljen mindkettőnket, de mielőtt sikerült volna neki megforgattam a szemem és hátráltam egy hatalmas lépést. - Szóval te még mindig haragszol.- most komolyan azt hiszi azzal mindent helyre hozhat, hogy hozzájuk költözhetünk Londonba az egyetemes éveinkre? Inkább maradnék otthon Wolverhamptonban, ugyan ott minden rá emlékeztet, de mégis ezerszer jobb, mint itt.

Berohantam a fiúk házába. Louis és Zayn annyira belemerültek a Family Guyba, hogy észre sem vettek. Durcásan rohantam végig a folyosón ezzel ellökve Niallt, aki hatalmasat koppant a földön. Berontottam az egyik szobába reménykedve, hogy kihisztizhetem magam teljesen egyedül, de ez nem jött be. Harry feküdt az ágyon félreérthető pozícióban egy gyönyörű szőke hajú lánnyal, de amikor a göndörség meglátott engem azonnal elküldte a csajt és felvett valamit, hogy ne egy szál boxerben álljon előttem. Bele sem mertem gondolni mi lett volna ha pár perccel később lépem át a szoba küszöbét.

- Miért küldted el a barátnőd?- kérdeztem, miközben lassan odasétáltam az ágyhoz és leültem.

- Nem a barátnőm, körülbelül két órája találkoztunk az egyik boltban és leszólítottam, mert már régen szexeltem, de hogy őszinte legyek még a nevét sem tudom. Tiszta agyrém lehetek.- Nevette el magát Harry, de én csak egy érdekes pillantással ajándékoztam meg.

- Azt mondod régen?- néztem rá mosolyogva.- Hány nap is az pontosan négy, öt?- ült le mellém az ágyra a göndörség.

- Hét.- vakargatta meg a tarkóját, majd az egész arca lángvörös lett. 

Ledőlt az ágyra és két kezét a feje alá tette. Rengeteget változott az utolsó találkozásunk óta. Egyértelműen férfiasabb lett. Felszedett magára pár kilót izom formájában, magasabb is lett és varratott magára jó pár tetkót. Már a mosolya sem volt annyira kisfiús, mint annak idején. A változás pozitív.

Hirtelen ajtócsapódást hallottam, majd a hang irányába kaptam a fejem. Liam állt ott Christinával az oldalán. A fiú csípőre tette kezeit és közelebb lépett az ágyhoz, ahol Harryvel ültünk- én ültem Harry feküdt.

- Bo az mindenkit megdug! Nehogy bedőlj neki bármit is mond neked!- kiabálta Liam Hazzára mutatva, míg Chrissy megragadta a karom és felállított. Elnevettük magunkat mind ketten, mire ugyanennyi értetlen pillantást kaptunk válaszul.

- Pont rányitottam, amint egy csajjal volt.- mondtam el Christináéknak a történetet, mire megkönnyebbültek.

Liam megmutatta, hogy melyik a mi szobánk és segített felhozni a csomagjainkat az emeletre. Beletelt két órába, mire kicsomagoltunk és bepakoltunk a szekrénybe, amikor Niall szólt, hogy kész a vacsora. Na Ő semmit sem változott. Még mindig ugyanaz az éhenkórász dög, mint akit megismertem. Külsőre viszont valamivel többet, még mindig cuki és kisfiús, de látszik rajta, hogy változtatni próbál, azonban sikertelenül. 

- Jó rég láttalak.- túrtam bele hajába.

- Ó, tényleg? Még mindig fáj a fenekem délután óta! Tudod én voltam az, akit fellöktél!- mondta kicsit feldúltan, majd eszembe jutott a történet az elmondottak alapján, így motyogtam egy bocsit.

Lassan besétáltunk a konyhába, ahol a fiúk már megterítettek. A lehető legtávolabb ültem Liamtől, Harry és Christina közé. Barátnőm mellett Louis foglalt helyet. Vacsora közben végig kínos csend állt be az étkező helyiségben, ugyan párszor felnevettünk, mikor Louis egy- két viccel bombázta a társaságot, így hátha oldódik a feszültség, de abból semmi sem lett.

- Bo, beszélnünk kell! Most!- rakta le a villáját Liam és fejével a nappali felé biccentett.

- Essünk túl rajta.- álltam meg előtte összefonott karokkal.

- Megértem, hogy nem akarsz megbocsátani nekem, én a helyedben nem is jöttem volna Londonba, de mégis azt szeretném, hogy elfelejtsd az elmúlt két évet. Ne haragudj rám.- vakargatta meg már majdnem kopaszra nyírt fejét.

- Ha azt olyan könnyű lenne.- zártam le a beszélgetésünket és visszamentem a többiekhez, akik felszabadultan nevettek.

Leültem melléjük és hallgatni kezdtem történeteiket az amerikai turnéról. Elmesélték, hogy a Chicagoi koncert közepén Zayn és Liam ketté tépték Hazza ingét, amitől teljesen zavarba jött na meg persze amikor Louis és Liam elvették az egyik rajongó telefonját azért, hogy felhívják az apukáját ők vigyáznak a lányára. Meg azt is mondták, hogy egyszer eltáncolták a macarénát, amit nekünk is bemutattak, sőt Niall ragaszkodott ahhoz, hogy mi is csatlakozzunk hozzájuk. Nem kellett kétszer mondania. Zayn lerakta a telefonját az asztalra és felvette a táncszerűséget azzal, hogy neki ezt fel kell raknia twitterre, mert hatalmas sikere lesz.

- Mit szólnál egy vacsorához?- ült le mellém Harry kisfiúsan mosolyogva. 

- Az előbb ettünk és tudtommal te is ott voltál.- mondtam neki egyszerűen és egyben csodálkozva.

- Nem úgy értettem, hogy most rögtön hanem valamikor a héten vagy amikor csak szeretnéd, ha egyáltalán akarod.- vakargatta meg a tarkóját. Pár másodperc gondolkozás után végre rájöttem miről is beszél.

- Ó, vagy úgy.- világosodtam meg.- Hát nem is tudom... Ha Liam és Chrissy is jön benne vagyok.- vigyorogtam rá.

- Muszáj?

- Jól mondod, drága.- nagy nehezen ugyan, de Harry végül rábólintott. Alig ismer. 

De miért pont Liamet mondtam, hogy jöjjön? Itt vagyok Londonban teljes fél napja és nem haragudok legbelül? Még a végén a nyakába ugrok, aminek nem lenne túl jó vége. Könnyűvérűnek gondolnám magam, hogy egyik percben utálom, míg a másikban agyon ölelgetem. Nem hagyhatom magam, hogy bedőljek egy édes műmosolynak, az nem én lennék.

Ez számomra teljesen hihetetlen, ami történt: még csak a prológus volt fent, de már kaptam egy díjat Macy drágától valamint 5 darab rendszeres olvasót!

Tudom ez nem olyan nagy szám, de nekem igen is az és azt is tudom, hogy ez a rész nem sikerült túl hosszúra, de legközelebb majd jobban igyekezek.:)

Most is szeretném ha születne 1-2 komment és pár pipa. Valamint hogy tetszik az új kinézet? Noricii ismét kitett magáért!:)

Love you all

Destiny xxx