2013. január 30., szerda

kapitel 8 ~ biztonságiak!



Bo szemszög

Azt sem tudom mennyi ideig ültem a repülőgépen, de az út végére már Niall is bealudt szóval az olyan utolsó egy órában csak ültem és bámultam ki a fejemből. Még ez lett volna a legkevesebb gond, de olyannyira elültem a fenekem, hogy egész nap furcsán sétáltam, egyszerűen nem tudtam egyenesen menni. Más is így van ezzel vagy csak én vagyok allergiás a repülő utakra? Jó tulajdonság, mi? Eddig akárhányszor ültem gépen vagy rosszul lettem vagy nem bírtam kinézni az ablakon, így végig rettegtem az utazást. Most meg ez, csoda, hogy túl éltem a napot mindenféle egyéb sérülés nélkül. Még a végén haza sem tudtam volna jönni.
- Bo, Chrissy, Harry mi a tervetek mára? - kérdezte Louis a reptéren. Arcáról aggodalom tükröződött. Vagy tervez valamit vagy csak a repülő út hatása alatt volt akárcsak én. Válaszolni akartam neki, de még azt sem tudtam mi a fenének jöttem Los Angeles- be, nem még a programjaim!
- Strand, fürdés a tengerben, úszás a vízben, Zayn- t vízbe juttatni és strandolni. Vagy azt mondtam már? Tényleg csak strandolni szeretnék egész nap. Egy egész part szakaszt lefoglaltak nekünk, hogy pihenhessünk a mai nap.- gondolkozott el Harry a napi beosztásán, ami őszinte mosolyra késztetett. Csak a tenger miatt voltunk az angyalok városában. - Mit szeretnél Tomlinson mit tegyünk?
- Az a helyzet, hogy este Leah- nak koncertje lesz itt L. A.- ben és el szeretnék menni, de ciki lenne a múltkori után egyedül. Haver, te tudod, hogy lekoptatott. Azt mondta Ő nem Eleanor pótlék pedig nem is arra kell.- hadarta el egy szuszra az újonnan szingli srác a történteket pedig nem is kérdeztük. Egyből rájöttem a megfejtésre: a mi Tommonk újból szerelmes és valószínűleg egy gyönyörű énekesnőbe. Nem mondtunk semmit a rövidke monológjára mindössze mosolyogva belementünk a tervébe. Így alakult, hogy este valami Leah koncertre mentünk négyesben: én, Harry, Louis és Chrissy. Ha tehettem volna a Göndörkével töltöm az egész napot kettesben és nem törődöm senkivel, de sajnos ez nem nagyon jött be, mivel a többiek is Los Angeles- ben tartózkodtak. Talán ez még a kisebb gond lett volna, de nem állt szándékomban elhanyagolni az újonnan ritkán látott öcsém. Jelenleg Byron az első számomra és ezen senki sem változtathat.
Tényleg egész idő alatt a strandon ültünk! A nap nagy részében szegény Zaynt próbáltuk becsalogatni a vízbe több- kevesebb sikerrel és ebből is inkább az utóbbi. Csak azt nem értem miért fél annyira. Viszont egy idő után meguntuk a banda rossz fiúját kergetni, így a fiúk seperc alatt találtak jobb szórakozást: Bo- t és Chrissy- t belevágni a vízbe. Ez eddig még oké, de hogy versenyszerűen csinálták! Az nyer, akinek az áldozata több vízet szorít ki azaz nagyobbat csobban. Ezt a versenyt Louis nyerte meg, aki egyfolytában Christinát dobálta. Igen, Harry engem megvédett. Nem engedte, hogy mások ártsanak nekem. Mindössze önmagának és Byronnak adott engedélyt, de Ők aztán nem kíméltek! Még mindig salyog az egész testem a csobbanásoktól. De akkor mit érezhet Chrissy, aki célpont volt a többi fiú számára? Éppen, hogy kijött a vízből már ment is vissza. Nagyon élvezte a dolgot mondhatom. Szegény. Egyszer még Zayn is bemerészkedett a tengerbe, hogy ''kipróbálja'' a szőkeséget. Fárasztó nap volt az is száz.
Louis miatt átrakadtuk a repülő jegyeket másnap reggelre, amit egyáltalán nem bántam: minél később kell gépre ülnöm annál jobb. Meg aztán talán még a fájdalmaim is elmúlnak reggelre. Habár ezt erősen kétlem.
Este hat felé Louis annyira be volt pörögve, mint még soha! Pedig ő aztán hiperaktív ember. Úgy ugrándozott jobbra- balra, hogy külső szemlélőként is beleszédültem. Részben izgult a Leah- val való találkozástól, de a dominásabb része inkább boldog volt. Még nem ismertem azt a lányt viszont Tommo viselkedéséből kiindulva különleges lehet.
- Brit a csaj? - kérdeztem Harry- től, miután felöltöztem a koncertre.
- Igen. A múltkor Nick Grimshaw- val forgattunk egy rapp videót és akkor ismertük meg. Szerintem semmi extra nincs benne, csak nagyon kedves és Louis- nak ez tetszett. Randiztak is egyszer, de Leah úgy gondolja, hogy Ő csak Eleanor pótlék, pedig nem az. A mi cicafiúnk teljesen belezúgott és azóta csak róla beszél. Vagyis többnyire sóvárog utána eredménytelenül.- magyarázta el nekem Hazza az egész sztorit a saját lassú stílusában. Hangja a szokásosnál is mélyebbnek festett, ami feletébb vonzóvá tette számomra.
- Ma este csak helyre jönnek a dolgaik. Szurkolok Louis- nak, azt szeretném ha boldog lenne.- mondtam teljesen őszintén és megbánóan. Beletudtam élni magam Lou helyzetébe elvégre én is belezúgtam valakibe annyi különbséggel, hogy a mi helyzetünk sokkal másabb.
- Most komolyan róluk akarsz beszélni? Pár perc és körülöttük forog majd az egész világ.- amint kiejtette a száján ezeket a szavakat ledöntött a Byronnal közös hotel szobánk franciaágyára és a nyakam kezdte el csókolgatni, miközben egyik kezével a felsőm alá nyúlt és az oldalam simogatta. Jó érzés fogott el, de mégis féltem. Mi van ha le akar fektetni és már keresi is a következő prédát, mint eddig mindig? Óvatosan eltoltam magamtól és egyenesen a szemébe néztem. Meg sem kellett szólalnom tudta mit szeretnék. - Igazad van. Induljunk, mielőtt Louis hiszti rohamot kap, mert elkésünk.- ezzel felhúzott az ágyról és levezetett a hotel halljába, ahol már Louis és Chrissy vártak minket.
- Tudjátok ti mennyi az idő?- mutatott idegesen Tommo a karórájára és szinte még le sem értünk, de már rohant ki a szállodából karöltve a szőke szépséggel, aki már majdnem segítségért ordítozott. Rémisztő, amit ez a fiú leművelt. Olyan gyorsan ment és ezáltal mi is, hogy seperc alatt odaértünk a koncertre. Egy gyönyörű, szőke hajú és feletébb csinos lány állt a színpadon. Rögtön előre furakodtunk, de csak annyira, hogy Leah észre ne vegye a srácokat. - Elkéstünk. - ült le Louis lemondóan a földre.
- Te hiperpigmentált, retardált állat! Hogy a fenébe tudsz elkésni egy koncertről? - kérdezte megvetően Chrissy a saját stílusában. A szavak felét, amiket használt nem is ismertem pedig már egy jó ideje lógok ezzel a lánnyal. Lou felállt, majd leporolta a nadrágját és onnantól kezdve végig énekelte az általam még ismeretlen számokat, de mind egytől- egyig tetszett.
- Menjünk kérjünk autógrammot! - ordított fel Louis az utolsó dal végeztével és meg sem várva a válaszunkat húzott maga után. Pontosabban engem és Christinát karon ragadott, míg Harry nevetve követett minket. Kínzás ezzel a sráccal! Akkor milyen lehet ha még ennél is jobban izgul? A sorban a Doncasteri fiú előre furakodott és egyből mi lettünk az elsők. A szőke hajú lány csak ült ott helyben és fel sem nézett, mindössze az autógrammokat gyártotta.
- Szia Leah, odaírnád, hogy Louis Tomlinsonnak? - kérdezte a hős szerelmes félénken és meg is volt rá az oka. A lány a név hallatán felpillantott és végig mérte a kis társaságunkat és meg kell mondani nem túl kedvesen. Harry körülbelül másfél órával ezelőtt mintha azt említette volna, hogy kedves. Biztosan összekeverte valakivel vagy csak Louis közelsége váltotta ezt ki belőle.
- Te meg mit keresel itt? - Leah hangneme durvább volt, mint a nézése. Nem kis teljesítmény öt perc alatt.
- Téged, meg kell beszélnünk! Azóta csak te jársz a fejemben. - Tommo hangja tele volt megbánással. Kíváncsi lennék én arra mi történt azon az omniózus első randin, mert hogy nem csak annyi, mint amennyit az érintett srác megoszt velünk. Még Haznak sem mondta el a teljes igazságot pedig legjobb barátok!
- Biztonságiak! - kiáltott fel Leah és két kigyúrt fickó megragadta Louis- t és el is vitte tőlünk. Azon nyomban aggódva utána szaladtunk.
- Még ma megszerzem. - jelentette ki Tommo és el is rohant. Kikerekedett szemmel bámultan a srác után. Neki nem volt ennyi elég? Azt akarja, hogy megint meghurcolják? Ennek teljes mértékben elment az esze! Vagyis csak szerelmes.
- Akkarjuk mi azt látni? - nézett Harry rám és Chrissy- re. Én lemondóan bólintottam, semmi kedvem sincs börtönbe kerülni zaklatásért. Ebből a lányból két perc elteltével bármit kinéznék.
- Én igen. - mondta Chrissy ezzel el is tűnt. Egyenesen az elmebeteg srác után rohant erősítésként. Én biztos nem fogom kifizetni utánuk az óvadékot, esetleg a fiúk, de kinézem belőlük, hogy szívatásként csak a leányzót váltják ki. Az mekkora poén lenne! Talán még én is benne lennék, de mint mondtam csak és kizárólag talán.
Harry- vel kettesben sétáltunk vissza a hotelbe. A szobánk ajtaja előtt maga felé fordított és ajkait az enyémekre tapasztotta. Újra megcsókolt, de most sokkal gyengédebben, mint pár nappal ezelőtt és jobban is élveztem. Nyelve óvatosabban fedezte fel a szám összes zegét- zúgát. Amennyire tökéletes volt olyannyira rövid.

Sziasztok drágák!
Egy kis késéssel, de itt vagyok. Ez a rész főleg Louis központú lett, de a következő csupa Harry és Bo. De jövőhéten a fényképalbumos bejegyzés következik, amit megszavaztatok:)
Köszönöm a 25 rendszerest a pipákat és komikat. Imádlak titeket!♥
Love: Destiny.

2013. január 15., kedd

kapitel 7 ~ Sajnálom...


Bo szemszög

Hajnali négy órakor keltem. Még sosem voltam fenn ilyen korán és remélem többször nem is lesz rá példa. Az az egészben a legnagyobb problémám, hogy én mit sem tudtam erről. Bármi van nekem elfelejtenek szólni. Ilyen volt például a ruha próba vagy hogy repülünk Los Angelesbe. De mivel az utóbbi helyre csak egy napra mentünk jó korán kellett kelnünk. Fogalmam sincs hány órás a repülő út Londontól az angyalok városáig, de nem is nagyon izgat nekem annyi a lényeg, hogy épségben megérkezzünk anélkül, hogy hirtelen a Lost című sorozat főszereplőinek éreznénk magunkat. Ha lezuhannánk a repülővel vajon kit ennénk meg a leghamarabb? Na jó ennél hülyébb kérdés még sosem fogalmazódott meg a fejemben. A válasz is túlságosan egyszerű: Niall mindannyionkat felfalna. A küzdelemmel sem érnénk túl sokat. Ezeken töprengve indultam le a lépcsőn még a pizsamámban. Leültem a konyha pulthoz, miután készítettem magamnak pirítós kenyeret reggeli gyanánt. Lassabban ettem, mint valaha. Talán hajnal négykor nem is kellett volna ennem. Elég lett volna a repülőn bekapni valamit, de most már nem számít.
- Nem láttad azt a felsőm, amin az az izé minta van valamilyen felirattal és a hátán meg az a másik izé?- rohant le Harry a lépcsőn fél pucéran. Már teljes két napja, hogy megcsókolt, de azóta nem történt semmi. Ő nem hozta fel így én sem. Lehet nem is akarta megtenni vagy csak elragadta a hév, ami a történtek után rögtön el is múlt. De akkor mi volt az a burkolt szerelmi vallomás pár hete, mielőtt Justinnal megtörtént az az omniózus csók?
- A szennyesben van.- válaszoltam a kérdésére. Fogalmam sincs honnan tudtam melyik pólójára gondolt, de ahogy egyre jobban kezdem megismerni őket a legképtelenebb dolgokra is rájövök seperc alatt. Ez kezd rémisztővé válni, de legalább Chrissy is ugyanebben a helyzetben van. Komolyan már azt hiszem, hogy pár nap és férfivá mutálódunk mind a ketten.
- Köszi, arany vagy. - szaladt oda hozzám a Göndör Ördög ezzel puszit nyomva az arcomra és már rohant is fel az emeletre a pólójáért. Mondjuk engem az sem zavart volna ha fél pucér marad egész nap. Bárki mond bármit szerintem nagyon jó teste van és még a tetkóit is imádom! Nélkülük nem is Ő lenne.
Mosolyogva ültem a piritósom felett és magamban dúdolgattam. Tudom egyáltalán nincs jó hangom, de ennek ellenére mindig élvezem az 'előadásom'. Beleharaptam a reggelimbe és újabb hangokat hallottam a lépcső felől, de ezúttal sajnos nem Harry jött, hanem Liam. Éppen hogy ránéztem egy pillanatra már fordultam is el. Mindenféle szemkontaktust kerültem vele. Ráadásul azt sem szeretném ha egykori legjobb barátom hegyi beszédet tartana nekem arról 'Mennyire de rossz, hogy haragszom rá.' Leült velem szemben és szólásra nyitotta a száját. Ezen a ponton már a félig megrágott piritós sem érdekelt a tányéromon. Felálltam és indultam fel a szobámba felöltözni illetve bepakolni pár cuccot amire szükségem lehet: headset, bikini, váltó ruha, napszemüveg, törölköző és mobiltelefon. Hirtelen más nem jutott eszembe mit kellene beraknom, de ha valamit elfelejtek sincs nagy gond elvégre Chrissy sose felejt el semmit. Még utoljára megigazítottam a hajam és szaladtam is le a többiekhez, akik már teljes harci szerelésben vártak rám.
- Mindig te vagy az utolsó. - jegyezte meg Zayn egy hatalmas ásítás közepette. A hangszíne gúnyos volt, amin egyáltalán nem csodálkoztam. Elég fárasztó lehet állandóan rám várakozni. 
- Pont te mondod? Nem mi szoktunk órákig a tükör előtt állni, hogy belőjük a hajunkat. - állt rögtön a védelmemre Harry. Átkarolta a derekam és a kocsihoz vezetett. Persze az ajtót már nem nyitotta ki előttem. Talán majd legközelebb ha eszébe jut. De az is lehet, hogy nem akarja el sietni a dolgokat. Az magyarázat lenne az elmúlt két napi hallgatásáról vagy csak megfutamodott. Már magam sem tudom mit higyjek.
- Harry beszélnünk kell! - fordultam a srác felé immáron a kocsi hátsó ülésén ülve. Szívem hevesebben vert, mint valaha. Ennek az volt az oka, hogy szemtől szemben ültem vele és éppen kioktatni készültem arról mennyire szarul esett, hogy ott hagyott és még egy aprócska szót sem szánt rám. Ez akár már a bunkó kategóriába is sorolható.
- Sajnálom. Sajnálom, hogy szinte nem is szóltam hozzád. Sajnálom, hogy kétségek közt vergődtél, mert nem tudtad mit is szeretnék pontosan. De azt sajnálom a legjobban, hogy nem vagyok elég bátor a közeledben és így mindig megfutamodom a jó pillanatokban. - hadarta el egy szuszra, amitől el kellett volna képednem, de mégsem ezt a reakciót váltotta ki belőlem. Nevettem. Olyan jó ízűen, mint még soha. Harry arca mellettem hirtelenjében eltorzult, nem tudta mire ez a jó kedv.
- Meddig tartott betanulni ezt a szöveget? - kérdeztem egy széles mosoly kíséretében.
- Lerántottad rólam a leplet. - nevette el magát és egy mosoly kíséretében folytatta. - Igazából csak a tegnap éjszakám ment rá, ami még mindig tart. - csak megráztam a fejem és kényelmesen hátradőltem az ülésen, miután bekötöttem magam. Elvégre is fő a biztonság.
A reptérig vezető út unalmasan telt. Zayn bealudt Niall válán, akiről Louis több száz képet készített és posztolta twitterre. Liam a sofőrrel konzultált az útról, aki egyben az egyik biztonsági őrük is. Christina Harry - vel beszélgetett, míg én Byronnal veszekedtem azon, hogy szerintem egy tizenöt éves srác telefonjának a memóriáját nem éppen pornó filmekkel kellene megtölteni. Az út végén a Göndörke természetesen az öcsémnek adott igazat. Szerinte ebből csak tanulhat. Ekkor felment a pumpa az agyamban és jól leordítottam mindkét srác fejét, amivel csak azt értem el, hogy szépen kiröhögtek. Ilyen az én szerencsém. Nem hiszem, hogy olyan vicces lett volna a kidülledő eret nézni a homlokomon. Habár ha jobban belegondolok rossz sem lehetett az ők szemszögükből. Valószínűleg én is nevettem volna Harry - t vagy akár Byront így látva. Így hamar elment az idő a Heathrow- ig. A reptéren én, az öcsém és Chrissy előre mentünk, míg a fiuk leálltak a rajongókkal fényképeszkedni illetve osztani pár autógrammot. Mi már rég a repülőben ültünk, mikor a srácok végre beestek rá felszállás előtt kerek egy perccel, pedig olyankor már rég bent kellett volna ülniük. Néha azért ők is kihasználják azt, hogy híresek. Habár melyik normális ember ne tenné?
- Gondolom ezt a helyet nekem tartottad fent. - huppant le mellém Liam egy mosollyal megspékelve. Szemeimet megforgattam, de ezúttal egyáltalán nem barátságosan.
- A gondolattól is irtózom, hogy ideülj. Vagy te mész el vagy én választhatsz van öt másodperced. - mondtam és elkezdtem számolni. Egykori legjobb barátom felállt és elindult a gép hátsó felébe egyenesen Louis mellé. Mindketten jól jártunk ő végig nevetheti az egész utat és én eltölthetek néhány Liam mentes órát a gondolataimra hagyatkozva. Legalábbis ezt hittem, de Niall volt olyan aranyos, hogy beüljön mellém és így ne unatkozzak. Az utat az angyalok városáig végig nevettem. Talán még jobban jártam a Szöszivel. Mindennel feltud vidítani pedig még csak nem is volt rossz kedvem, de persze ő ezt nem hitte el. Bizonygathattam neki, hogy mindössze fáradt vagyok. Mintha a falnak beszéltem volna. Legalább tényleg nem unatkoztam.


Sziasztook!
Mikor felnéztem egyszerűen elképedtem 21 rendszeres olvasó.. ahhw köszönöm szépen. Nagyon jól esik, hogy ennyien olvassák a történetem:)
Ami ebben a fejezetben elkezdődik az az egy nap 2- 3 fejezetben lesz leírva, szóval esemény dús napnak néznek elébe a főhőseink.
Destiny.

2013. január 8., kedd

kapitel 6 ~ Byron?




Bo szemszög

Idegörlően telt az a húsz perc míg az Oxford Streetről a koncert helyszínére érkeztünk. Úgy éreztem ha nem tudom meg azon nyomban mi törtent megőrülök. Mi van ha Harryvel történt valami? Vagy bármelyik sráccal? Éreztem ahogy az ér elkezd dobogni a fülembe és egy kis idő múlva már hallottam is. A szívem pillanatról- pillanatra hevesebben vert. Aggódva figyeltem az utcán elhaladó embereket. Mindenki arcára más érzelmek ültek ki, egyszerűen öröm volt őket nézni, de ettől függetlenül nekem nem lett jobb kedvem és ahogy láttam a mellettem ülő Chrissy- nek sem. Legalább annyira aggódott akárcsak én. A taxi sofőr aggódva méregetett minket, de nem merte megkérdezni mi lelt minket és talán jobban is tette. Valószínűleg bunkó választ kapott volna tőlem, amit egyáltalán nem érdemelne meg. Chrissy reakciójába meg inkább bele sem mertem gondolni. Hosszú volt az a húsz perc míg a koncert helyszínére értünk, túlságosan is. Majd' kiestem a taxiból és fizetni is elfelejtettem így vissza kellett mennem, de ez volt a legkevesebb. Miután ezzel is végeztem szó szerint neki estem az egyik a folyosón mászkáló srácba.
- Byron?- néztem csodálkozva az öcsémre, aki egyáltalán nem lepődött meg azon, hogy lát. Miért nem szólt, hogy jön? Elintézhettem volna a szállást, jöhetett volna hozzánk vagyis a srácokhoz úgyis belemennének, főleg Liam. Ők mindig jóban voltak. Szemeim becsuktam és megráztam a fejem, így megbizonyosodva arról nem halucinálok. A hajam a légnyomás szerteszét fújta ezzel teljesen összekócolva azt.
- Föld hívja Deborah- t!- az öcsém a kezét kezdte el lengetni előttem ezzel visszazökkentve a valóságba, amiben már 2013- at írunk! Elmosolyodtam és az ölelésemmel majd hogy nem megfojtottam egyetlen testvérem, aki szinte már fulladozást színlelt és saját bevallása szerint látta lepörögni előtte az egész életét. Hogy bír túlozni!
- Látom egymásra találtatok.- jelent meg hirtelen a semmiből Niall kezében egy pohár shake- kel, amit előszeretettel szürcsölgetett. Újra eszembe jutott az sms és az arcom ismételten ijedt lett. Elengedtem Byron- t és az férfi ír kiadású Dr. Szöszihez léptem. Kérdő tekintettel néztem rá, hogy árulja már el mi a fene történt, de csak annyit értem el vele, hogy húzott egyet a shake- ből. Jól vállon ütöttem, mire megszólalt. - Amúgy azt akartam, hogy megjött az öcséd.
- Niall James Horan! Tudod hogy megijesztettél azzal az átkozott sms- sel? Már kezdtem azt hinni, hogy valaki a halálán van!- kezdtem el olyannyira ordítani, hogy tőlem zengett az egész hely. Louis, Liam, Zayn, Harry, Josh és Lou is minket nézett, az utóbbi ölében egy kislány nézelődött, aki szemmel láthatóan ijedt volt ebben a nagy hangzavarban. Elszégyeltem magam és bementem a fiúk öltözőjébe, ahova a One Direction egész legénysége követett míg Chrissy elment a tesómmal kávét venni. Legalábbis ezt mondták.
- Szóval az előbb belehallgattam a számokba és úgy gondoltam két számra vagyok hajlandó zongorázni.- tereltem a témát diplomatikusan.
- Deborah Sebert megígérted!- háborodott fel Liam és felállt a helyéről, ahol eddig ült. Teljesen ledöbbentem! Van képe ezt csinálni azok után, amit tett az utóbbi két évben? Halkan keserves nevetést hallattam, ami felettébb rémisztőre sikeredett.
- Mielőtt elmentél az X Factor castingjára emlékszel még mit igértél?- kérdeztem alig hallhatóan egyenesen egykori legjobb barátom szemébe nézve. Kis hatás szünetet azaz gondolkodási időt hagytam, de nem érkezett válasz.- Sejtettem. Azt mondta bármi történjék is engem sose felejtesz el aztán pedig...
- Megcsókoltalak.- fejezte be a mondatom Liam, amitől teljes mértékben ledöbbentem. Talán még sem felejtette el csak megpróbálta eltitkolni vagy tudjam is én miért teszi azt amit.
- Fhuu... srácok kezd nagyon feszült lenni a hangulat.- szólalt meg hirtelen Zayn, mielőtt szétszedtük volna egymást a másik sráccal. - Melyik az a két szám, amit hajlandó vagy végig kísérni zongorával?- érdeklődött téma terelés képen. Végül az orrnyergét kezdte el dörzsölgetni.
- Over again és Little things. Remélem megfelel. Meg még gondolkoztam a Truly, madly, deeply- n, de így is elég lámpa lázas leszek.- nevettem el magam. Hogy akarok így profi zongora művész lenni ha zavarba jövök ha egynél több embernek kell játszanom? Tiszta agyrém vagyok. A srácok rábólintottak és el is kezdtünk készülődni. Felvettem a gyönyörű szép fehér ruhámat, majd elkészítették a sminkem és a hajam. Életemben először szépnek éreztem magam és nem csúnya kisegérnek, akivel senki sem foglalkozik. Miután velem is végeztek a fiúk már a második dalt adták elő rajongók millióinak. Kinéztem a nézőtérre és többen voltak, mint hittem. Egyből kiszúrtam a mosolygó Christinát, aki mellett Byron ült és figyelte a koncertet a V. I. P. részlegben. Igen ez valóban nem az Ő ízlése, de Liam miatt és miattam is talán végig nézi, hallgatja. Egyik percben valaki kizökkentett a gondolataimból és a zongorához kezdett el tolni. Idegesen a hajamba túrva fészkelődtem be a hangszer mögé és már kezdtem is el játszani a Little Things- et. Harry részénél felkaptam a fejem.
- Though it makes no sense to me I know you've never loved the sound of your voice tape You never want to know how much weigh You still have to squeeze into your jeans But you're perfect to me...  -mindvégig a szemembe nézett. Úgy éreztem mintha nekem énekelné, mintha csak mi ketten lettünk volna ott. Kizártuk a külvilágot és nem foglalkoztunk a körülöttünk visítozó rajongókkal illetve a mellettünk bohóckodó minket cikiző fiúkkal. A dal végére teljesen magamnak éreztem ezt az érzéki számot.
- Köszönjük a zongorás kíséretet BoBo Sebertnek!- kiáltotta bele a mikrofonba Louis az Over again végeztével, mire tőlem egy szúrós pillantást kapott válaszul. Egyszer félre mondja a nevét az ember aztán hallgathatja élete végéig! Főleg ha Tommo- ról van szó.
Az egész koncertet végig énekeltem és táncoltam Chrissy- vel karöltve. A legjobb barátnőm is jobban szereti a rappet akárcsak az öcsikém mégis azt mondhatom ez volt mindnyájunk eddigi életének legjobb koncertje. A fiúk hatalmas show- t csináltak! Végig poénkodták az egészet és néhol a dalszöveget is átírták, ezért lett a 'Rock me'- ból 'Fuck me'. Minden végeztével a színpad mögött vártam Harry- t, aki amint meglátott odasietett hozzám. Egy szót sem szólt csak megölelt, amit rögtön viszonoztam. Kibújva védő karjai közül mondani akartam valamit, de hirtelem a Göndörke tüzes ajkaira lettem figyelmes az enyéimen. Pár röpke pillanatig elcsodálkoztatott ez a tény. Ajkaimat megnyitottam ezzel utat engedve édesen dédelgető nyelvének, mely csodálatosan babusgatta a sajátom. A mennyekben voltam, nem éreztem a talajt a lábaim alatt. Hamar vége lett ennek az idilli pillanatnak levegő hiányában. Harry rám mosolygott, de úgy, hogy egy foga se látszódjon ki. Még mindig nem szólalt meg. Tudta, hogy élveztem és ehhez nem is kellettek szavak.

2013. január 2., szerda

kapitel 5 ~ A kedvemért...


Bo szemszög


Annyira hihetetlenek azok a dolgok, amelyek mostanában velem vagy éppenséggel körülöttem történnek. Szinte visítani tudnék, mint egy hisztérikus rajongó, amikor a négy srác- Liam kivételével- közelében vagyok. Emlékszem, amikor kijött az Up all Night CD egész hajnalban a bolt előtt ácsorogtam, hogy biztosan én legyek az első egész Wolverhamptonban, aki megvette, majd boldogan szaladtam haza és az egész családommal együtt hallgattuk meg a lemezt egykori legjobb barátom, Liam miatt. Ma pedig mar a Take me Home lemezbemutató koncertjére készülődtünk. Ez a nap úgy volt tökéletes, ahogy volt. Egy- két dolgon ugyan változtatnék, így visszagondolva, de ha jobban belemerülök az eseményekbe előbb- utóbb úgyis megtörtént volna. Inkább kezdem a legelején. Reggel tíz órakor, mikor felkeltem a ház üres volt se Chrissy-t, se a fiukat nem találtam. Kétségbeesetten rohangáltam körbe, mire megtaláltam a telefonom és tárcsáztam Louis-t. Hogy miért nem Christinat, akivel évek óta legjobb barátnők vagyunk? Mert ez nem az ő ugy mond nagy napja, hanem, a srácoké, akik közül hívhattam volna akar Liamet vagy Harryt is, de mégsem tettem. Hosszan kicsöngött a telefon, mire végre felvette az illető.
- Auu... óvatosabban.- nyögött bele Louis, mire megijedtem. A fejemben mindenfele piszkos gondolat képe jelent meg. Lehet, hogy Eleanorral van kettesben én meg megzavartam őket? Az nem lenne szép dolog tőlem.- Lou mondtam, hogy óvatosabban a tűkkel!- kiáltott még egyszer és én nevetésben törtem ki. Szóval nagy valószínűséggel ruha próbán vannak.- Akárki is van a vonal végén, de ha nem szol bele tíz másodpercen belül kinyomom.
- Szia Louis én vagyok az Bobo vagyis Bo csak nem találtalak titeket, így kicsit megijedtem, de a hangokból ítélve inkább nevetnem kellett volna.- szóltam végre valahára bele a telefonba én is.- Egyébként Chrissy is ott van?
- Aha, éppen Liam ingjét gombolja befelé. Liam pedig csak úgy irul- pirul. Az én kis gerlicéim.- válaszolt hangjában enyhe gúnnyal.- Mellesleg neked is itt kellene lenned csak nem akartunk felkelteni, de siess, mert a te ruhádat is ki kell választani.- hadarta el gyorsan, majd kinyomta a telefont. Az én ruhámat? Nem elég jó nekik ha a saját ruhatáramból magamra kapok valamit? Vagy ezt mégis mire értette? Nem foglalkoztam sokat a töprengéssel inkább eleget tettem kérésének és felöltöztem, majd rohantam is ki Harry kocsijához és beültem. A kocsikulcs a helyén volt, így minden könnyebben ment és nem kellett keresgélni. Félve indítottam be a járművet, mert tudtam ha barmi baja esik a Range Rovernek Harry élve nyúz meg. Végig óvatosan vezettem és talán lassabban is a kelleténél, de végül megérkeztem a próba terembe, ahol most kivételesen a hangszerek hátrébb voltak tolva és a helyükre megannyi ruha került.
- Végre, hogy itt vagy.- fogta meg a karom a fiuk stylistja, Lou Teasdale.- Ezeket próbáld fel.- nyomott a kezembe minimum öt szettet és elküldött felöltözni. Az első összeállítás után félénken tértem vissza a többiekhez.
- Mielőtt mást is felpróbálnék lenne egy kérdésem: miért kell ezt ennyire felfújni? Az addig oké, hogy titeket meg Josh- ékat felöltöztetnek, de engem miért kell? Ha jól látom Chrissy körül sem ugrál Lou.- hadartam el, mire a négy fiú kérdőn nézett Liamre.
- Szeretnénk ha a lassúbb számokat zongorával kísérnéd. Emlékszem mennyit szórakoztunk a suli előadótermébe annak idején és tök jó lenne ha most is zenélnél velünk egy kicsit.- válaszolt egykori legjobb barátom a földet kémlelve.
- Szó sem lehet róla.- zártam le ennyivel a témát, de mielőtt visszavehettem volna a ruháimat egy erős kéz visszarántott.
- De miért? Régen imádtál zongorázni. Mi ütött beléd?- kérdezte Liam egyenesen a szemembe nézve. Eljött az idő.
- Figyelj, mikor elmentél abbahagytam a zenélést. Nem volt semmi értelme, úgyhogy nincs kinek játszanom. A szüleimet zavarta ha állandóan zongoráztam és mar nem volt senki, aki énekelt volna nekem.- vallottam be a srácnak a teljes igazságot, mire elengedte a kezem.
- Attól meg ma este igazan megtehetned a kedvemért.- nézett újra a szemembe.
- A kedvedért? Tudod mennyi mindent megtettem a kedvedért? Elegem van belőled Liam James Payne! Az utóbbi két évben le se szartál most meg elvárnád, hogy ugorjak ha mondasz valamit! Attól, hogy egy beképzelt világsztár lettel a régi ismerőseiddel is foglalkoznod kellene!- zúdítottam a nyakába a dolgokat és most már tényleg átöltöztem. Táskámat a vállamra kaptam és indultam ki.
- Bo, ha a Liam kedvéért nem teszed meg, akkor a mi kedvünkért.- szólt gyorsan utánam Harry. Ez a hang mosolygásra késztetett, amit meg is tettem, de gyorsan letöröltem a vigyort a képemről.
- Alig ismerlek titeket.- mondtam nem túl barátságosan és még én is meglepődtem a hangszínemtől. Ilyen durva lennek? Végignéztem a teremben jelenlévőkön és mindvégig Chrissy tekintetet kerestem. Ő mindig tudja mi a helyes. Aprót bólintott.- Legyen.- vágtam rá végül és hirtelen öt fiú ugrott rám, amitől rögtön a földre kerültem. Szinte szétnyomtak, de nem tehettem semmit ellene. Sőt, nem is nagyon akartam. Élveztem, hogy végre valahára valaki foglalkozott velem. Mondjuk nem sokáig tartott ez az idilli pillanat, mivel Lou- a stylist- kirángatott a fiuk közül és megkérte, hogy próbáljam fel a többi szettet is. Közös megegyezésre a negyediket választottuk. Meg voltam elégedve a végeredménnyel. Vajon a klip forgatás előtt is így körül ugrálnak majd? Tettem fel a kérdést magamnak és reménykedni mertem egy igenlő válaszban.
Délben elmentünk Chrissyvel ebédelni kettesben, mivel a fiuknak és a zenekarnak maradnia kellett próbálni. Igazság szerint nem bántam, hogy végre olyan hosszú idő után teljes nyugalomban lehetünk csak mi ketten. A próbateremhez lévő legközelebbi étterembe mentünk. Nem voltak sokan mindössze egy- két asztalnál ültek. Végül is nem jó mindig a legfelkapotabb helyet meglátogatni. A kijárattal szemben lévő asztalhoz ültünk le és a pincér rögtön oda is jött hozzánk. Lerakott mindkettőnk elé egy- egy étlapot és kedvünk szerint válogathattunk. Én pizzát rendeltem, mert az is volt, Chrissy pedig maradt a grillcsirkénél. Másfél óra múlva már le is tudtuk az ebédet.
- Merre menjünk?- kérdeztem kedvesen, miközben körbenéztem.
- Mit szólnal ahhoz ha taxival elmennek vásárolni az Oxford Streetre?- kérdezett vissza hatalmas mosollyal az arcán. Egyértelműen igent mondtam és indulhattunk is. Az étteremtől kocsival tíz percre volt a célunk. Mikor kiszálltunk a taxiból csak ámultam és bámultam! Meg sosem láttam ennyi neves üzletet egy helyen. Hirtelen megragadtam Chrissy kezet és hang nélkül visítottam és behúztam a velünk szemben lévő Mayo Chixbe.
- Tetszik Liam?- vetettem oda neki a kérdést. A következő percben a mellettem álló szőke lány kiejtette a kezében tartott virág mintás felsőt. Ezt biztos jelnek vettem.- Jó nem kell válaszolnod, mar rájöttem magamtól is.- nevettem el magam.
- Hat azaz igazság, hogy kicsit kibuktam rá. Én vagyok a lelki szemetes ládája semmi másra nem kellek neki pedig Zayn szerint nagyon is bejövök neki. Tiszta ideges voltam tegnap is, mikor nekem kellett kitervelnem valamit, hogy visszaszerezze Danielle- t, de mikor én kérek valamit nem is foglalkozik vele! Teljes mértékben megváltozott, nem olyan, mint régen. Önző lett és tényleg csak magával foglalkozik. Nem tudom miben változott meg a véleménye, hogy jöjjünk hozzájuk lakni, dehogy hátsó szándéka van az is biztos!- hadarta el egy szuszra sérelmeit legjobb barátnőm és hirtelenjében köpni- nyelni nem tudtam. Legbelül már régebben rájöttem ezekre a dolgokra, de sosem mertem bevallani magamnak.
- Basszus.- mondtam ki hirtelen, majd gyorsan a szám elé kaptam a kezem. Az volt az újévi fogadalmam, hogy nem káromkodom, de már párszor megszegtem.- Teljes mertekben igazad van. De mégis mit tegyünk annak érdekében, hogy megtudjuk mi a terve?
- Egyenlőre úgy teszünk mintha semmiről sem tudnánk, majd szépen lassan kifaggatjuk külön- külön és egyszerre nem teszünk fel sok kérdést, hogy azért ne legyen olyan gyanús.- vágta rá rögtön Chrissy. Valószínűleg már hamarabb kitervelhette. Lepuszi- pacsiztam vele és a próbafülkékhez mentünk, hogy felpróbáljuk a kiválasztott darabokat. Én mindössze egy nadrágot vittem el felvenni, míg Chrissy a fel ruha boltot. Hamar kész is lettem az öltözködéssel és végül visszaraktam a választott ruhadarabot a helyere, mivel szűk volt rám. Ennyit híztam volna? A hasam nézegettem a tükörben és a telefonom hangjára lettem figyelmes. Egy üzenetem érkezett, feloldottam és olvasás közben az arcom lefehéredett. Pont ekkor ért vissza a szőkeség egy halom ruhával a kezében, de mikor meglátta arcmimikám kitépte a telót a kezemből és elolvasta az sms-t, amire ugyanúgy reagált, mint én. Nem foglalkozott a kiválasztott ruhákkal csak az egyik eladó kezébe nyomta azzal a címszóval, hogy rakják a helyére. Taxit fogtunk és indultunk a koncert helyszínére. Egész úton az sms-t olvasgattam, amit az imént írt Niall:

Azonnal gyertek a koncert helyszinere. Nagy baj van! Siessetek! S.O.S.

Sziasztok!
Sajnálom a sok- sok késést, de itt van a rész! Pár pipának és kominak örülnék. Jó olvasást!
Destiny.

2012. december 13., csütörtök

Közlemény



Sziasztok!
Tudom már régen volt rész, de egyszerűen nem akartam szemetet kirakni. Valami olyasmit, ami minőségen aluli és ráadásul most Alexa L. Wozdénak is jelentkeztem a novella író pályázatára, amit bőszen írok is. Plusz téli szünetben büntetésben leszek, így akkor nem elsz rész, de terveim szerint jövőhét kedden kaptok egyet. Nagyon sajnálom, hogy elhanyagollak titeket!
Destiny.

2012. november 20., kedd

One Shot ~ Emléked szívemben örökké megmarad


Shannon szemszöge

2008. június 12.

El sem tudom mondani, mióta várok erre a napra! Vége az iskolának és előttem az egész nyár, vagyis előttünk Liammel. Nem rég jöttünk össze, de már most minden időmet vele szeretném tölteni, mintha megtaláltam volna az igazit, de tudom ez még csak az első szerelem, bármikor vége lehet, de nem szabad ilyenekre gondolni! Elvégre ha a mottóm szerint akarok élni akkor semmi más sem számít csak a pillanat, amiben most benne vagy. Az én pillanatom szerint éppen Liam ölében ülök és azon gondolkozom, hogy miért pont Ő az a srác, akibe beleszerettem? Rajta kívül rengeteg fiú van a világon elég ha csak Wolverhamptonban gondolkozok. Méterenként helyesebbnél, helyesebb srácokba botlok erre megismertem Őt, aki nem éppen az én társaságomba való, jobban szólva teljesen más társasági csoportban helyezkedünk el, engem mindenki ismer és mindenkivel jóban is próbálok lenni, Liammel ellentétben, aki az ideje nagy részét egy lánnyal tölti, akit egyetlen barátjának mondd és édesapjával, akit az örök támaszaként ismertet mindig. Sose gondoltam volna, hogy bele szerethetek, de most minden megváltozott.
- Min gondolkozol?- töri meg Liam hangja a fagyasztó csendet, mely ezidáig kísértett minket. Élvezettel tölt el mély hangszíne, hogy nem lehet Őt nem imádni?
- Kettőnkön, de úgyis tudod az elméletem.- mosolygok rá tiszta szívemből.- Szóval a bálon összeöltözünk, amilyen színű lesz a ruhám olyan lesz a nyakkendőd.
- Hát az az igazság, hogy fél éve megígértem Bo- nak, hogy vele megyek ha nem lesz barátja és nem tudom lesz- e valaki neki egy hét alatt, maximum beállítom mellé a szomszéd kölyköt.- fagy le a mosoly arcáról, mikor eszébe ötlik a felismerés. Negédesen vigyorgok egyet, de aztán rájövök erre semmi szükség, mert nem tudom titkolni nem tetszésem. A féltékenység teljes egészében ellepi a testem. Mi olyan különleges abban a lányban, hogy Liam ennyire bírja? Sőt inkább szereti, talán még jobban, mint engem. 
- Tudod mit? Akkor menj vele! El leszek én egyedül is.- mondom szomorú hangszínben és felállok a szorosan tartó Liam öléből. Az ajtó felé indulok, amit becsapok magam után ezzel ott hagyva egyedül barátomat a szobájában. Komolyan fontosabb Neki egy olyasvalaki, mint Bo, így csak másodlagos lehetek az Ő életében. Nem tudom, mivel érdemeltem ezt ki, amikor csakis miatta véget vetettem a legjobb barátságaim tömkelegének, hogy Vele lehessek és sose hagyjam el Őt, erre egy héttel a bál előtt képes lemondani, hogy mással megy! Mire képes az a lány, amire én nem? Félő sosem fogom megérteni. De miként tarthatja azt Liam számon, hogy ott hagytam Őt egyedül? Talán szakításnak, de jobbik esetben csak egy kis összetűzésnek, ami pár napon belül megoldódik. A második variációmban reménykedek, de ezt sosem lehet tudni. Tudom vissza kellene mennem, hátra kellene néznem a fiú háza felé és áttörve a gátakat az ölébe ugrani, bocsánatot kérni a kirohanásom miatt, de mégsem teszem. Csak sétálok előre, amerre az út visz. Wolverhampton olyan részeit fedezem fel, ahol még sosem jártam, még kocsival sem átjáróban. Vajon eltévedtem volna, mert már azt sem tudom, hogy merről jöttem az is száz. Haza kellene mennem, mert a nap kezd lemenni az égről és nem ajánlott sötétedés után védetlenül egy idegen város részben kószálni. A telefonomért kutatok a zsebemben, de nem találom. Elhagytam volna? Az lehetetlen, általában úgy figyelek a kis készülékre, mintha az életem függne tőle, tele van számomra fontos képekkel, a teendőim tömkelegével és természetesen a számomra minden fontos ember telefonszámával. Egy percig sem habozok a legközelebbi telefonfülke után kutatok, amit pár perc keresgélés után meg is találok. Tárcsázom a legelső eszembe jutó számot. Kicsöng. Egyszer. Kétszer. Háromszor. Négyszer. Majd végre felveszi az illető.
- Szia Liam, én vagyok az Shannon és azaz igazság, hogy eltévedtem és fogalmam sincs hol vagyok a saját telefonomat sem találom.- mondom alig hallhatóan, a könnyeimmel küszködve a kagylóba, miközben erősen szorítom le a szemem, véletlenül se nyíljon ki ezzel előzve meg a könnyzáport. 
- Úristen... de mégis hol vagy? Utca nevet nem tudsz mondani?- kérdezi kétségbeesetten, mire hümmögök egyet. Az utca túloldalára nézek, ahova apró betűkkel ki van írva a tartózkodásom helye. Hunyorogva elolvasom a táblán lévő feliratot és lediktálom a címet a barátomnak.
- A Rose Street- en vagyok. Tudod merre van?- hangomból kihallatszik az aggodalom még így is. 
- Nem, de megtalálom. Apa tuti elfuvaroz.- mondja izgatottan, majd lecsapja a kagylót. Kilépek a telefonfülkéből és a szemben lévő padra rogyok le, persze miután jó alaposan letöröltem a rajta lévő koszt. Egy percig sem próbálkozom az üléssel inkább egyből szétterpeszkedek rajta, mint ahogy a hajléktalanoknak szokás, de nem foglalkozom azzal mit mond az a két- három lélek, aki arra téved. A normális emberek, akiknek adnék a véleményükre már biztosan a lefekvéshez készülődnek vagy a nyári szünetre tekintettel buliznak valamelyik közeli szórakozóhelyen. Nekem is úgy kellene vagy Liammel lenni és az évkönyvből válogatni pár pasit, akinek lepasszolhatjuk Bo- t a bál idejére és talán tovább is. A hátam fájni kezd a padtól, így felülök, amikor hirtelen egy kocsi lámpája vakítja el a szemem, nem látok semmit mindössze két erős kar szorítását érzem a derekamon. A karok gazdája néhány apró puszival borítja el az arcom.
- Annyira jó, hogy megkerültél. Ilyet többé ne csinálj!- suttogja Liam a fülembe, hogy csak én halljam. Elmosolyodok azon mennyire aggódik értem, talán mégis többet jelentek neki, mint Deborah, kár féltékenynek lennem egy barátra. 
- Nem csinálok, becsszó.- suttogom ajkaiba, minek következtében csókban forrunk össze, mit sem törődve Liam apukájával, aki mintha a dudán feküdne és várna, hogy szálljunk befelé a kocsiba, annak érdekében, hogy minél hamarabb otthon legyünk. De az Isten szerelmére ez a nyári szünet kezdete, örülnünk kellene annak, hogy ilyen késői órákban egymás karjaiban lehetünk!

Íme a két részes One Shot első része, ami nagyon rövidre sikeredett! Jövő héten az official történet fog folytatódni, de azért remélem ide is kapok egy- két komit pipával megfűszerezve:)
Köszönöm az előző részhez érkezett 14 pipát és 4 kommentárt a lányoktól:3 
Puszil titeket, Destiny.:)

2012. november 15., csütörtök

kapitel 4 ~ Deborah Sebert azt szeretném kérdezni...


Harry szemszöge

Nem voltam részeg előző éjjel, de mégis másnaposan keltem hatalmas fejfájással fűszerezve. Az ágyon felülve a halántékom kezdtem el dörzsölgetni, majd a szokásos mozdulattal igazítottam meg a még szokásosnál is kócosabb hajam. Nem értettem miért történik ez talán rosszabb, mintha másnapos lennék. Nem volt túl jó előérzetem, de ennek ellenére mosolyogtam, mert olyasvalakivel töltöttem az előző estét, akire már nagyon régen várok, azóta, amióta megismertem az X- Factorban, habár akkor mégnem gondoltam olyan komolyan, mint most. Ugyan Liam és Chrissy is boldogította a társaságunkat és a későbbiekben a Bieber gyerek is befutott, de ez sem tudja elrontani a kedvem, mert ha Ő barátilag is gondolja, de vele lehettem. Mondjuk nem voltam túl boldog, mikor Justin félre hívta, de szerencsémre nem történt semmi említésre méltó. Bo nem hiszem, hogy érdeklődne iránta.
Nem bírtam tovább az ágyon feküdni és csak kibámulni a fejemből, mialatt pár kusza gondolat szórakoztat. Szinte majd' hogy nem legurultam a lépcsőn, de hirtelen megjelent Louis és megfogott, mint egy hős, akire mindig is vártál.
- Kicsit sok volt az alkohol bevitel tegnap este, nem gondolod? Jobban kellene vigyáznod már mondtam sokszor!- szólalt meg Boo Bear alig hallhatóan, látszott rajta, hogy alig aludt az éjjel, amit nem is csodálok hiszen, mikor haza értünk még Eleanorral hempergett, de ezt nem hangoztattam.
- Nem piáltam, nem tudom mi lehet velem, biztos csak valami influenza, majd elmúlik ha meg nem meglátogatom a közeli kórházat.- válaszoltam könnyedén, majd legjobb haveromba karolva lebaktattam a lépcsőn. A friss újságok az ajtó előtt hevertek, valószínűleg a postás dobta be őket. Nem foglalkoztam velük, de Louis annál inkább, mikor meglátta azokat szinte ellökve magától szaladt oda a pletyka lapokhoz. Tébolyogva baktattam el a konyháig, ahol bevettem egy szem fájdalom csillapítót a legerősebbik fajtából, így hát ha jobb lesz. Nem volt kedvem reggelizni, ezért ledobtam magam a kanapéra, amint megszereztem a távkapcsolót a nyálat csorgató, a nappaliban alvó Zayn-től. Mit keresett az ott? Mielőtt betudtam volna kapcsolni a készüléket Louis hangjára lettem figyelmes.
- Tegnap este nem Bo- val voltál?- kérdezte megdöbbenve, ami a hangján és az arcán is érződött.
- De vele voltam meg Leeyummal és Christinával, miért?- feleltem kérdéssel a kérdésre.
- Akkor ezt olvasd el!- utasította Tommo az egyik pletyka magazint a kezembe nyomva. Először nem mertem ránézni, de mégis erőt vettem magamon, a címlapon Bo volt a Justin kölyökkel, olyan "pozícióban" amitől hirtelenjében zaklatott lettem.


Titokzatos lánnyal találkozgat Justin Bieber és Harry Styles

Tegnap éjjel a két One Direction tag Harry Styles (18) és Liam Payne (19) ismeretlen lányokkal vacsorázott az egyik puccos, London belvárosában lévő étteremben. A fiatalok igenn jól érezhették magukat, mert végig nevették az estét. Az egy oldalakon ülő fiatalok elvesztek egymás társaságában jobb oldalon Harry és egy barna hajú szépség, míg a másikon Liam egy hercegnőnek kinéző lánnyal szórakozott főként. Ez az egész kis összejövetel egy nyilvános flört partinak is betudható.
Minden rendben alakult az este folyamán, míg a történések helyszínén hirtelen a kanadai popsztár Justin Bieber (18) is fel nem tűnt. A hangulat egy kissé megfagyott, de a srác elhívta magával a Styles mellett ülő lányt, akit kocsijához vezetett. A járgány hátsó ülésén ülve a pár csókcsatát vívott egymással, ami ugyan maximum egy percig tartott és eléggé egy oldalúnak tűnt, de ezt így nem lehet megállapítani. A későbbiekben e lány felállt és visszament az étterembe, ahol ugyanazt folytatta, amit az imént abbahagyott. Vajon egy olyasvalakivel van dolga a két fiúnak, aki mindössze játszadozik velük? Valószínűleg ez a jó válasz, mindenesetre jobb ha vigyáznak vele.

Nem voltam mérges, még csak csak nem is utáltam senkit sem a történtek miatt, mindössze fájt, hogy Bo ezt tette velem. Talán tényleg csak játszadozik mindkettőnkkel, de miért érzem megtörtnek magam, amikor valószínűleg csak barátként tekint rám. Biztosan csak félre értettem mindent, de én randira hívtam Őt! Tisztán emlékszem a kérdésemre és az Ő válaszára, mindössze annyi kikötése volt, hogy a Liam és Chrissy páros is tartson velünk. Vegyes érzelmekkel meghintve rohantam fel a lépcsőn egyenesen Bo szobájába. Félve raktam az egyik kezem az ajtó kilincsére, míg a másikban a magazint szorongattam, aminek címlapján mosolygok vissza az arra nézőkre, ha tudnák, hogy egyáltalán nem így érzek nem feltétlen visítgatnának egy beállított képtől. Óvatosan nyomtam le a kilincset és léptem át a még szunyókáló Bo küszöbét. Leültem mellé az ágyra és arrébb simítottam a haját, hogy kapjon egy kis levegőt. Miért bántam vele olyan gyengéden, amikor ezt tette velem? A történések, mint lavina zúdították el az eszem, már egyáltalán nem voltam óvatos. Felálltam az ágyról és felhúztam a redőnyét mindenféle érzés nélkül, mire Ő nagy nyöszörögve ugyan, de felült az ágyon.
- Tudod Te hány óra van?- kérdezte megvetően és beletúrt a hajába, amitől olyan ellenállhatatlanná vált számomra, de nem hagyhattam, hogy elveszítsem az eszem, ezért mielőtt újra megszólalhatott volna elé dobtam az újságot. 
- Miért? Úgy látom csak arra vagyok jó, hogy átbasszanak pont akkor, amikor úgy érzem képes vagyok odaadni magam Neked! Tisztában vagy azzal, mikor volt utoljára tisztességes barátnőm, aki nem csak szexre kellett és nem csak a média figyelmét akartam felkelteni? Azt hittem veled lehet valami olyan köztünk, ami normális, de nagyot tévedtem, olyan vagy, mint én más lányokkal!.- kezdtem higgadtan, de a végére már üvöltöttem, igen mérges voltam rá, így kimondva a dolgokat. Fájt, de nagyon. Elfordultam tőle, mielőtt akár egy kusza könnycsepp is elhagyhatta volna a szemem.
- Harry...- suttogta a lány megtörve és kétségbeesetten, talán meg is semmisülve, de nem tudott érdekelni. Erősen belerúgtam a falba ezzel elfojtva kitörni készülő könnyeimet. Az Isten szerelmére még csak együtt sem vagyunk, hogy ennyit foglalkoztasson ez a dolog! Mintha megcsaltak volna, de tudom, hogy erről még csak szó sincs. Nem pillantottam Bo-ra, érzelem mentes arccal sétáltam az ajtóhoz és nyomtam le a kilincset. 
- Remélem a forgatáson le is fekszetek egymással.- hagyta el a számat valami olyasmi, aminek fel sem kellett volna merülnie bennem. Hogy lehetek ilyen? Alig ismerem ezt a lányt, teljesen megváltozott az X- Factor óta, pedig azt sem mondanám valami nagy ismeretségnek. Teljes erőből csaptam be magam után az ajtót, aminek következtében egy kis vakolat esett a fejemre a vadi új házunkban, még hogy Louis fogja tönkretenni a birtokot! Hajam megrázva a vörös kárpitra hullott a halványsárga por, amely szinte rikított a szőnyegen. Ki szerettem volna rohanni a világból, de tudtam, hogy ez egy hatalmas, meggondolatlan hülyeség lenne, így az eszemre hallgattam. Jól tudtam, hogy ki lenne az, aki biztos segítséget nyújtana nekem, de mégsem hozzá mentem, elvégre Liam a két évvel ezelőtti Bo- ról tudna nekem adni pontos és hibátlan beszámolót. Chrissy-hez mentem, aki bizonyára jelenleg a legjobban ismeri legjobbnak tartott barátnőjét. A szobája előtt állva semmit sem haboztam. Megkopogtattam az ajtót egyszer, kétszer, háromszor, de kopogásom süket fülekre lelt. Inkább benyitottam hirtelen ötlettől vezényelve, óvatosan dugtam be a fejem az ajtón, nehogy valami olyat lássak, ami nem tartozik rám, de egy édesen szunyókáló lányon kívül, akinek fél arcát ellepték a szőke tincsei, semmit sem láttam. Csalódottan fordultam meg, hogy már senki sem tud nekem segítséget nyújtani.
- Harry, ha már így rám törtél beszélj is.- hallottam meg Christina álmosan csengő hangját. Ó, szóval csak tettette az alvást. Logikus. Biztosan nincs kedve senkihez vagy csak szimplán fáradt.
- Tegnap este Bo...- kezdtem bele a mondandómba, de nem kellett folytatnom a lány felült az ágyon és belevágott monológomba.
- Tudom mi történt, de ne aggódj nem lesz folytatása a dolognak ha van egyáltalán olyan.- nyelt egy hatalmasat ásítása közepette, majd folytatta:- Te pedig most kimész a szobából és hagysz aludni.- mutatott az ajtó felé én meg nagy mosolyra húztam a számat. Ebbe meg mi ütött? Máskor ő az első, aki fent van most meg örül ha a takaró alatt bóbiskolhat. London mindenkit összezavar. 

.::*::.

- I can be your hero baby.- énekelte Louis felvidítás képen szinte rajtam ülve, arcomat simogatva. Aki nem ismer minket biztosan melegnek nézett volna, de a velünk előknek ez már fel sem tűnt. Niall csak röhögött, Liam oda se figyelt, míg Zaynt Perrie-t boldogította valamelyik emeleti szobában. A két lány hol létéről viszont semmit sem tudtam. Elvileg kozmetikushoz mentek, de ez szerintem nem igaz, habár ezt nem tudhatom. Figyelmen kívül hagyva Louis-t, ezzel lelökve őt a földre, tápászkodtam fel a kanapéról.
- Héj!- kiáltott fel Lou, mire kérdőn meredtem rá.- Mivel érdemeltem ezt ki Harry Edward Styles? Most énekeltem, hogy a hősöd lehetek, tudod a hősöket nem szokás eltaszítani magunktól!- dramatizálta túl a dolgot, mire egy szúrós pillantást kapott válaszul.
- Nézzünk meg valami filmet.- vetette fel az ötletet Niall és mindenki elégedetten bólintott. Már csak az volt a kérdés, hogy mit. Mindannyian mást mondtunk én a már rongyosra nézett Igazából szerelmet, Niall a Barátság extrákkalt Mila Kunis vetkőzős jelenetei miatt, Liam az Álmos völgy legendáját, amihez jelenleg semmi lelkierőm nem volt, míg Louis a Ted-et, amibe vegül is belementünk én, mert ez is vígjáték és felvidíthat, Niall, mert nincs hiány Mila Kunisból és Liam is, mert nem akart vitát.
Amint beraktuk a DVD-t a lejátszóba kopogásra lettünk figyelmesek. Sorsot húzva hát a vesztes, azaz én elindultam kinyitni a bejárati ajtót, amikor megláttam ki a hívatlan vendégünk hirtelen jó kedvem lett, mert Nick Grimshaw állt a lábtörlőn.
- Mit keresel itt haver?- kérdeztem megveregetve a vállát Colgat mosollyal az arcomon.
- Gondoltam ha már nem keresel napok óta akkor majd én meglátogatlak elvégre tudod olyan nagyon messze lakok- ironizált egyet a meleg rádiós műsorvezető a ház előtt, mire végre valahára feltűnt, hogy talán be kellene engednem. Elálltam az útjából és a nappali felé intettem, ahol a többi srác már nagyban a perverz maci poénjain nevetgélt. Először úgy tűnt, hogy csatlakozunk hozzájuk, de aztán mondtam, hogy inkább menjünk valamerre, mert ehhez egyáltalán nincs kedvem. Még sem lesz vidítsuk fel Haroldot délután, inkább szomorkodjunk a búval baszott sráccal órák. Van ilyen.
- Így akarsz utcára lépni melegítőben és egy kávé foltos atlétában?- emelte fel a szemöldökét Grimmy és sajnos egyet kellett értenem vele. Úgy néztem ki, mint egy csöves, aki most mászott ki a szemetes konténerből. Fintorral az arcomon mentem fel a szobámba és öltöztem át, ha már úgyis Nick- kel töltöm a délutánomat a tőle kapott #TeamGrimmy- s pólót vettem fel a tőlem már megszokott fekete farmerral. Csak egy alapos szinte már- már kényszeres hajrázásom után voltam hajlandó lemenni a lépcsőn, aminek az alján újból megismételtem ezt, amit meleg haverom egy elégedett hümmögéssel díjazott, szóval bejövős.
- Hova menjünk?- kérdeztem már a kocsimat vezetve London belvárosa felé tartva. Elég érdekes, hogy mostanában mindig céltalanul barangolok mindenhová és egy bárban kötök ki, ahonnan általában Paul rángat haza, amennyiben értesül a dologról. Most is az első ötletem ez volt, de az anyós ülésen ülő haverom csak akkor volt hajlandó bárba menni ha az meleg bár, szóval ezt inkább kihagytam.
- Mit szólnál ahhoz ha bemennénk egy kisállat boltba?- kérdezte Nick, mire egy érdekes pillantással jutalmaztam meg.- Nyugi már Hazza, az állatok segítenek relaxálni.- állapította meg könnyedén. 
- Ennyi erővel állatkertbe is mehetnénk vagy tudok jobbat is, menjünk haza és eltöltöm a nap hátra lévő részét Louis-val. Ehhez mit szólnál?- mondtam idegesen, de Nick csak lesajnálóan nézett rám.
- Most halál komolyan beszélek, felőlem még vehetsz is ott valamit.- húzta meg a vállát, majd előre nézett.Igen. egyértelműen ha rossz kedvem van mindenkivel kihatással van, pedig azt nagyon nem szeretném, de ez óvhatatlan.
A legelső állatboltnál megálltam, de nem voltam másra hajlandó, azt hittem Grimmy csak viccel, de aztán kiderült, hogy nem, mert egyik percről a másikra már bent voltam az említett Pet Shop-ban és az egyik kiskutyával szemeztem, aki láthatóan nem bírt engem, csak úgy morgott rám! Benyúltam hozzá a ketrecbe, hogy megsimogassam vagy csak megszagoljon úgy hát ha lenyugszik, de megharapta az ujjam, ami vérezni kezdett. A seb hihetetlenül fájt, mire felpattantam a földről és elkezdtem az ujjam szorítani, mert úgy elvileg eláll a vérzés, de nem történt ehhez hasonló, olyan volt, mint előtte, biztos valami főeret talált el, de van olyan egyáltalán a mutatóujjamban? Egy bolti dekoratív eladó nő jött el mellettem, aki rögtön kiszúrta az ujjam tetején csordogáló vért.
- Uram, nem gondolja, hogy ezt le kellene fertőtleníteni?- hajolt hozzám elég közel a Pryscilla névre hallgató túl sminkelt szőkeség. Talán el sem kellett volna olvasom a nevét, ami a ruháján lévő kis cetlin, majd kiszúrta a szemem. Hátráltam egy lépést tőle, majd úgy válaszoltam:
- Ha mutatsz nekem valamit itt helyben, amivel lefertőtleníthetem szívesen megteszem.- mondtam a szokásosnál is mélyebben és idegesebben. Csak ez hiányzott, hogy egy buta cicababa még az eszét is megjátssza nekem! Mondjuk ha Bo- ról lenne szó egészen máshogy reagáltam volna. 
- Figyelj Harry, ha bejössz hátra az öltözőnkbe szívesen megcsinálom neked. Tudod itt naponta megesik az ilyen, van hátul pár elsősegély doboz, de ha tudtad, hogy nem bírnak a kutyák miért nem mentél inkább a macskákhoz, amúgy is a médiában mindig azt mondod, hogy a cicák a kedvenceid.- lépett újból közelebb hozzám a lány kaján vigyorral az arcán. Ó, szóval még rajongó is! Egyszerűen elmenekültem volna azzal sem foglalkozva, hogy elfertőződhet a harapás és Grimmy- t ott hagyom az üzletben.
Végül hátra mentem az öltözőbe Pryscillával, aki óvatosan fertőtlenítette, majd kötötte be a harapás helyét, oly' annyira óvatosan, hogy szinte félt attól, hogy még véletlenül se törjön el az ujjam. Lehet, hogy félre ismertem? Az lehetetlen, mivel ennek a befejeztével a lány a szemem láttára vette le az ingjét, ami alatt mindössze egy melltartó volt, azzal az indokkal, hogy itt mennyire de meleg van! Normál esetben ezt nem ellenezném és valószínűleg itt helyben az öltözőben letepertem volna, de ez most más volt, szívem szerint megmondtam volna neki, hogy undorító, hogy egy számára idegen pasival ezt teszi, mert hiába tudja, hogy ki is vagyok, de nem ismer a média mindent megmutat csak azt nem, aki vagyok. Megráztam a fejem és mindenféle erőlködés nélkül kibírtam, hogy ne stíröljem le a mellét, majd kimentem az öltözőből, ahol Nick- ket pillantottam meg két lánnyal beszélgetni. Az egyiket kilométerekről is simán felismertem volna. Igen, valóban Bo állt ott teljes élet nagyságban, kezében egy ketrecből kiszedett nyulat tartva, de a másik lány kiléte sem volt sokáig titok számomra, mert pár lépéssel előre lépve rögtön tudtam ki a szőke lobonc gazdája: Liam titkos, de mégse túl titkos kiszemeltje, Chrissy. Leeyum nem szeretné ha a lány tudomást szerezne gyengédebb érzelmeiről, mert akkor szerinte vége lenne a barátságuknak és négy idiótán kívül nem lesz neki senki más, főleg így, hogy Danielle- lel is vége a dolognak.
- Sziasztok.- léptem oda hozzájuk. Hangom halkabb és magasabb volt a kelleténél, megköszörültem a torkom és a Deborah névre hallgató lány felé fordultam: - Sajnálom a reggeli kirohanásom, nem volt igazam, talán ha együtt lennénk még lett is volna értelme a dolognak, de így semmi, szóval ha tetszik Justin és ő is Neked nem állok az utatokba.
- Nem értem honnan szeded ezt a baromságot, legalább ha az esetem lenne! Lehet, hogy lányok milliói megőrülnek érte, de én nem. Megcsókolt és én vissza, semmi közünk egymáshoz.- húzta meg a vállát és nyíltan beszélt még úgyis, hogy Nick és Christina árgus szemekkel bámult minket alig pár lépéssel arrébb. Egy hatalmas vigyor ült ki az arcomra és szó szerint letérdepeltem elé.
- Deborah Sebert azt szeretném kérdezni, hogy megvehetem- e Neked azt a nyulat, amit jelenleg a kezedben tartasz?- nevettem el a mondatom végét, de velem együtt a lány is, aki valószínűleg teljesen más fajta kérdésre számított, azért még nem járunk ott, hogy megkérjem a kezét, sőt még sehol sem járunk! Ez nem fair!
- A fiúk nem fognak kinyírni ha egy nyuszival állítok haza?- kérdezte aggódva, mire felálltam a földről és a port leveregettem a térdemről, úgy válaszoltam neki.
- Liam nem bánná mindent megtenne, azért hogy kibéküljetek, Louis eljátszana vele, ahogyan Niall is, Zaynt meg a fene se tudja mit tenne.- mondtam kaján vigyorral az arcomon. Átvettem a lánytól az említett kisállatot és a kasszához vittem. Ez olyan beteges, hogy egy élő lényért fizetni kell, mint az ember kereskedés állatokkal! Bo hozott még nekem egy pár dolgot, ami elengedhetetlen az állat tartáshoz, majd végül fizettem,de kizárólag az állatot, legyen egyenlőre ennyi is elég, akármennyire is szeretném Őt tartanom kell a magamról felállított képet még egy ideig. A kasszától távozva a lány lépett oda hozzám.
- Köszönöm.- mondta vigyorogva és egy apró, alig érezhető puszit nyomott az arcomra, ami enyhe pírbe borult, de amilyen gyorsan jött olyan gyorsan le is vetkőztem magamról.
- Neked bármit édes.- simítottam meg a derekát, amire ugyanúgy reagált, mint én a puszira, talán mégsem vagyok számára közömbös.- Lehet egy kívánságod.- mondtam kicsit meggondolatlanul, de tudtam Ő az, aki nem élne vissza a hírnevemmel és a pénzemmel.
- Gyere el a klipp forgatásra, hogy tudd semmi közöm Viewer- höz.- nyögte ki végül, mire én akaratlanul is felnevettem.
- Egy: a srác neve Bieber, de erről, majd Niall a későbbiekben biztosan kioktatm kettő. elmegyek, de csak mert olyan szépen kérted.- adtam be a derekam, majd mind a négyen beszálltunk a kocsiba. Természetesen az anyósülésre Bo- t ültettem, aminek következtében Grimmy bevágta a durcát, de ez sem tartott sokáig, mert az út hátralévő részében a tőle már megszokott módon poénokkal derűsítette be az utat. 

Annyira sajnálom a sok- sok késést! Megpróbálok vissza állni a keddi időpontra, ígérem!
Egyébként nem tudom észrevettétek- e, de lecseréltem Bo- t egy másik lányra, szerintem ez így sokkal jobb, ahogy most van:) A hozzá társuló kinézetet pedig természetesen Noricii-nek köszönhetem.:)
Most pedig köszönöm a 10 pipát és a 4 kommentet, illetve a 11 rendszeres olvasót! Remélem most is megajándékoztok pár pipával és kommentárral. 
Végül, de nem utolsó sorban köszönöm az eddig kapott díjakat!♥

xoxo: Destiny